Ismerd meg a szerzőt:
A LÁBNYOMOK
- történetlánc -



Amikor két szenvedélyes hétfejű sárkány, akik szerelmesek egymásba – teljes lényükkel összeölelkeznek, és csókolóznak, ott hét fej tapad hét fejhez. De ha ezt csak négy-négy fejjel teszik, „akkor még maradnak fejeik az élet egyéb dolgaira”, olvashatjuk a fergetegesen váltakozó, sárkánytangó-lépésekben elõrehaladó történet egyik fejezetében.

Szávai hõsei – szenvedélyes nõk és férfiak – teljes lényüket adnák, és párjuk teljes lényét várják „sárkány-fogódzású” kapcsolatokba. Kételyek és bizonyosságok közt kínozzák, vallatják, szeretik egymást, olykor titokzatos nyomvonalakon kanyarognak az életútjaik. És ha a friss hóban csak egyetlen lábnyom fedezhetõ fel, és a széles mezõn nem találni a párját, akkor annak a nyomnak kell a nyomába eredni.
A történetlánc: lebilincselõ. Talányos, izgalmas regény a rendszerek, rendszerváltozások között inkább bukdácsoló, mintsem lépkedõ, nagy formátumú nõk, férfiak életérõl: ki sem hűlt „lába nyomáról.”

ISBN: ISBN 978-615-5500-19
192 oldal
Ára: 2625 Ft
Kötött


Megrendelhető innen:
Fekete J. József : ALAPÉLMÉNY: A SZÉTSZAKÍTOTTSÁG

A csók szentsége

Szávai Géza rendkívül termékeny szerző, kisregények, regények, meseregények, esszék sorának írója. Minden könyvét érdeklődéssel olvastam, ugyanis megunhatatlan. Olykor óriási váltásokra határozza el magát, például fantáziával fölfegyverezve elugrik a Távol-Keletre, és megír egy „echte” japán regényt. Ám mégis Közép-Kelet-Európában van leginkább odahaza, ahol a történelem során meghatározók voltak a határok, de írói fantáziája átjár ezek fölött, hősei sorsának alakulását egyaránt pedánsan követi Magyarországon, Erdélyben, Németországban… mintha mindenütt jelen lenne.
Ebből eredően föl is merül a kérdés, vajon mennyi műveiben a fantázia szüleménye, és mennyi a valamilyen módon megtapasztalt történeti „nyersanyag”. Annyi történetet, amennyit Szávai Géza már leírt, aligha találhat ki egyetlen elme se valós események híján. Bizonyosan a hallott, valahonnét „megörökölt” események lendítik képzeletét a regényes ábrázolás irányába. Nem tudom, könnyedén vagy nehezen ír-e, de művei mindenképpen könnyen olvashatók, lebilincselők. Arra kell csupán figyelni, hogy ki kinek a kicsodája az olykor évszázadon átívelő elbeszélésben, de a szerző tesz erről is, hőseit mindig pontosan megnevezi, ha lehet, vezeték és keresztnevükön, majd pozícionálja őket az elbeszélés terében és idejében.
Jó történetei és jó mondatai vannak, e kettő igazán fontos az elbeszélő és az olvasó számára egyaránt. Íme egy mutatvány: „Keller Zelma élete végéig kitartóan fogja gyakorolni: önmagát.
Már régen nem versenyez, de élete végéig edzeni fog. Hivalkodás nélkül. Olyan, mint egy sima, tiszta kavics a tengerparton. Amely egész életében azt gyakorolja, hogy ő sima, tiszta kavics a tengerparton.” (98. o.)
Úgy tartja, hogy a történelmi-politikai mozgások az egyéni sorsokban csapódnak le legsúlyosabban, azok teszik nyomatékossá az eseményeket, a határmozgásokat, a társadalmi körülményeket, a politikai helyzeteket, amelyek általánosságát nem is ecseteli különösebben. Mostani regényének, alcíme szerint történetláncának egyik szereplője, a Koma, vagyis Ráduly József, életének felét börtönökben és katonai táborokban tölti, de ezek világáról nem sokat tud meg az olvasó, viszont nyomasztó érzéssel tapasztalja, ahogy a forradalmak, a háborúk rátelepednek a huszadik századi emberi sorsokra, nem utolsó sorban a magánélet alakulására. Ezeknek a fordulatoknak a nyomaiból sző történetciklust A lábnyomok című regény, nem különben, mint a 2016-os Makámaszútra terjedelmes kötete, hogy a többit ne soroljam, hiszen itt nem is lenne rá hely.
A Szávai-regények egyik legfontosabb motívuma a szerelem, és a pár- illetve családi kapcsolatok alakulása, a csók szentsége, mint a pszichés meg fizikai leterheltséget oldó terápia, a másik iránti kitárulkozás eszköze, illetve célja. „Az ősi tudás birtokosai meghatározzák szolgáltatásaik tarifáit. Ennyi az alap-kefélés, ennyit fizet a kuncsaft az extrákért, na de – itt a hangsúly! – mindez csók nélkül. A csók nincs benne. A szájba adott csók nem része a kínálatnak. Nem megfizethető.” (37. o.) – írja a csók szentségéről. A regény főhőse morálisan is kikel a csók szentsége elárulásával szemben: „ A zörgő, kivilágított villamosban ellenszenvesen harsány párok csókolóztak másnak, tolakodásuk a jármű ablakain keresztül is kellemetlen volt. De akiknek van szobájuk? Ha egymást szeretik, ha egymást kívánják, miért másnak csókolóznak, miért nem merülnek el egymásban egy szobába, de akár egy kartondobozva húzódva? Ezt nem tudta elfogadni a fegyelmezett Bálint András, aki sok mindent fel tudott fogni, és mindent el tudott viselni.” (53. o.)
Az említett Bálint András, karrierjében szépen haladó vallatótiszt, aki „mindent el tudott viselni”, és felesége, Keller Éva, a regény központi alakjai, miután az NDK-ban biztos helyen tudják imádva szeretett Anna lányukat, öngyilkosak lesznek. Búcsúlevelükben nem indokolják tettüket, nem magyarázzák elhatározásukat, ám a regényolvasónak komoly elképzelései támadnak. A két, életét elvető szerelmes romantikus halála csak fokozta a nagynéninél nevelődő, Magyarországon tanuló, erdélyi nagyszüleihez vonzódó Bálint Anna alapélményét, a „szétszakítottságot”, ami egyben a kor alapélménye is, nem csupán globálisan, például Magyarország, majd a később a két Németország esetében, hanem a bebörtönzött politikai foglyoktól kötelezően elváló feleségek félözvegységében is. Említhetem Keller Rudolf és Manci válását, amire amiatt került sor, hogy megörökölhessék a nagypapa házát, annak ellenére, hogy nekik már volt családi házuk. A válás által szétszakított família továbbra is egy család maradt, miként a politikai elítéltek félözvegy feleségeikkel, és a Közép-Kelet-Európában folyamatosan szétszakított famíliákkal.
Történetek és szereplők tekintetében egyaránt szövevényes könyv A lábnyomok, történetmesélése ugyanakkor egyszerűnek tűnik, de ez nem igaz. A narráció megbízhatósága teszi látszólag könnyed közlésnek, miközben az elbeszélésben követett „nyomok” sötét és félelmetes terepre vezetik az olvasót, akinek magában kell felfejtenie a múlt elhallgatott, gubancait, amelyek még ma is gúzsba kötnek emlékezetet és sorsokat, keserűséggel ihletnek szerzőket.

Szávai Géza: A lábnyomok. Pont Kiadó, Budapest, 2017, 180 oldal

Forrás: Magyar szó című napilap


VISSZA

Lapozz bele a könyvbe:

TARTALOM

I. VALLATÓTISZTEK ELMÉLETI TUDÁSA – 7
Felsőbbrendű csók 7
Titokgazdák elviselő ereje 22
Most mi van a fejedben? 45

II. LÁNCÖLTÉS – 69
Fél-özvegyek éjszakája 69
Sárkánytangó

III. ÁLOM ÁLTAL – 95
Tisztán, élesen 95
Felhősziklák 02
Régi párbeszédnyomok egy kislány emlékezetében 108

IV. LÁBNYOM HÓMEZŐBEN –115
Itt az idő nem telik 122
Mi ketten, a lengyellel 123
Mi ketten: én és én 124
Két ember megy az úton 131

V. FÉLÁLOM – 137
Fűszeres szél 137
Eliramló test nyoma 143
Hol vannak a férfiak? 146

VI. A NAGYASSZONY LÁTOGATÁSA – 154
Egy álom mentőkörülményei 154
Gyilkolna a táj 159

VII. FEKETE TÓ – 163
A temetőőr temetkezései 163
Regina kutyái 173
Látja Isten a papát 178


Látogatások száma 2017. 05. 23. óta:
1718