
Amikor két szenvedélyes hétfejű sárkány, akik szerelmesek egymásba – teljes lényükkel összeölelkeznek, és csókolóznak, ott hét fej tapad hét fejhez.
De ha ezt csak négy-négy fejjel teszik, „akkor még maradnak fejeik az élet egyéb dolgaira”, olvashatjuk a fergetegesen váltakozó, sárkánytangó-lépésekben
elõrehaladó történet egyik fejezetében.
Szávai hõsei – szenvedélyes nõk és férfiak – teljes lényüket adnák, és párjuk teljes lényét várják „sárkány-fogódzású” kapcsolatokba. Kételyek és bizonyosságok
közt kínozzák, vallatják, szeretik egymást, olykor titokzatos nyomvonalakon kanyarognak az életútjaik. És ha a friss hóban csak egyetlen lábnyom fedezhetõ fel,
és a széles mezõn nem találni a párját, akkor annak a nyomnak kell a nyomába eredni.
A történetlánc: lebilincselõ. Talányos, izgalmas regény a rendszerek, rendszerváltozások között inkább bukdácsoló, mintsem lépkedõ, nagy formátumú nõk, férfiak
életérõl: ki sem hűlt „lába nyomáról.”
ISBN: ISBN 978-615-5500-19
192 oldal
Ára: 2625 Ft
Kötött
Megrendelhető innen:
|
L. Horváth Katalin : Ahogyan az epikai lélegzetvétel kéri
Szávai Géza: Világregényeket szeretnék írni
Ahogyan van világzene, úgy van világregény is, és én világregényeket szeretnék
írni. Terjedelmeseket is, de akár olyan rövideket is, mint Ábrahám és Izsák
története. Ahogyan az epikai lélegzetvétel kéri − mondja Szávai Géza.
„Fiatalkorom óta létre akarok hozni egy regények
fölötti regényhalmazt, itt most csak a jellemzés
kedvéért utalok arra, hogy miként jöhetett létre
egy olyan hatalmas epikus alkotás, mint a Biblia,
amit sokan írtak, mégis egységes története –
regénye! – az emberiségnek.”
Az Írók Boltjában a minap mutatták be Szávai Gézaúj regényét. A lábnyomok kapcsán beszélgettünk a szerzővel.
,,Történeteket, novellákat ritkán írtam. Ezek a történetek is egymásba
láncolódnak, és elképzelésem szerint mégiscsak felfűződik rájuk: egy
regény.
A LÁBNYOMOK láncolata – izgalmas ’történetlánc’ – talányos, olykor titokzatos
eseményeket fog át. A vallatótiszt Bálint Andrásnak és feleségének, Keller
Évának az öngyilkossága, a fél életét katonai táborokban és börtönökben töltő
Koma (Ráduly József) életútja köré sorakoznak az események ’nyomai’. A
körkörösen vagy inkább spirálisan alakuló történet (visszatérő szereplőkkel-
színhelyekkel) átível a huszadik századon, forradalmakon, háborúkon,
magánéleti fordulatokon, amelyek emlékezetes ’nyomot hagytak’ a szereplők és
közösségeik életében.” A szerző szava
− A lábnyomok bemutatóján következetesen azt mondta, hogy hatvanöt
éves, pedig a könyvborító tanúsága szerint is 1950-ben született.
Hatvanötnél megállította az időt?
− Fiatal újságírókoromban mindig öcsiztek, huszonöt évesen szakállat is
növesztettem, de az sem használt, még úgy is nagyon kölyökképű voltam.
Akkortól kezdve mindig öt évvel többet mondtam a koromnál. A hatvanöttel
elértem valamiféle társadalmi választóvonalat, már az is eredmény, ha eljut idáig
az ember, és most már csak azt számolom, hogy rövidesen még meg kell
jelennie legalább három regényemnek.
− Esterházy Péter mátrixnak tekintette a magyar nyelvű irodalmat,
befogadta, jogot formált rá, és saját tulajdonaként kezelte azt, amit valaha
valaki magyarul leírt. Nem is tette idézőjelbe, amit átvett, és nem is utalt a
szerzőre, akitől átvett valamit. A Lábnyomok mottója: ,,Lehet, hogy ezer
meg ezer ilyen lábnyom van” Karel Capektől való, és ezt ön fel is tüntette.
Tudatosan vigyáz arra, hogy megjelölje a forrásokat, ahonnan merít?
− 1990-ben beszélgettem erről Esterházyval hosszabb szigligeti sétákon. A
diktatúrából, a kötelékekből felszabaduló világban ez a „minden szó, minden
mondat a miénk” óriási, szabad lélegzetvétel volt. Igen ám, de ennek vannak
határai, ebből a szabadságból nagy problémák képződhetnek. Amikor amerikai
kiadója szembesült ezzel a dologgal, a függelékbe szépen be kellett írni, hogy
honnan származnak az idézetek. Ha elszabadult csikóként mindent megenged
magának az ember, és utána visszaterelik, az nagyon kényelmetlen. Jobb, ha a
csikó ezt előre tudja. Mai digitális világunkból hozva párhuzamos példát:
letölthetünk például bármilyen filmalkotást, de nem vetíthetjük. Az írószakma
törvényei is legalább ennyire szigorúak.
− Előfordulhat, hogy akaratlanul is beszüremlik valami írás közben. Lehet,
hogy valamiről azt hiszi, hogy maga találta ki, de kiderül, hogy nem, más
már kitalálta.
− A szellem dimenziójáról beszélve jó, ha nem ragadunk le az irodalomnál. A
Pitagorasz-tételt mindenki kitalálja, aki építészeti eszközöket vesz a kezébe. A
székelyföldi ácsok a Pitagorasz-tétellel dolgoznak, anélkül, hogy tudnák,
másként nem lehet fölépíteni egy házat. A tétel a mi kultúránkban kétezer éve
Pitagorasz szellemi „tulajdona”, de amire ő rájött, arra rájöttek a kínaiak is, és
egy teljesen más módszerrel bizonyították. Van egy hatalmas Kína-enciklopédia,
az angol Joseph Needhamé, nála el lehet olvasni. Ugyanígy, a kínaiak is
kitalálták a szélmalmot, de náluk nem függőleges, hanem vízszintes síkban
forognak a lapátok. Ugyanarra való a kínai szélmalom is, mint a miénk, de
azokkal a széllapátokkal talán nem jöhetett volna létre a Cervantes könyvéből
ismert képzet és a Don Quijote-i szélmalomharc, a kínaiak ezt a kifejezést
nehezen tudják értelmezni. Mindegyikünk agya tartalmazza mások szellemi termékeit is, megtapad a tudatunkban a közös kultúrkincs, ezt semmilyen törvény
nem bünteti. De ha leírok valamit, és tudom, honnan merítek, szerintem úgy
korrekt, ha megjelölöm a forrást.
,,Amikor két szenvedélyes hétfejű sárkány, akik szerelmesek egymásba –
teljes lényükkel összeölelkeznek, és csókolóznak, ott hét fej tapad hét
fejhez. De ha ezt csak négy-négy fejjel teszik, „akkor még maradnak fejeik
az élet egyéb dolgaira”, olvashatjuk a fergetegesen váltakozó,
sárkánytangó-lépésekben előrehaladó történet egyik fejezetében.
Szávai hősei – szenvedélyes nők és férfiak – teljes lényüket adnák, és párjuk
teljes lényét várják ’sárkány-fogódzású’ kapcsolatokba. Kételyek és
bizonyosságok közt kínozzák, vallatják, szeretik egymást, olykor titokzatos
nyomvonalakon kanyarognak az életútjaik. És ha a friss hóban csak egyetlen
lábnyom fedezhető fel, és a széles mezőn nem találni a párját, akkor annak a
nyomnak kell a nyomába eredni.
A történetlánc: lebilincselő. Talányos, izgalmas regény a rendszerek,
rendszerváltozások között inkább bukdácsoló, mintsem lépkedő, nagy
formátumú nők, férfiak életéről: ki sem hűlt ’lába nyomáról’.” A lábnyomok
− Milyen megírandó témák izgatják a legjobban?
− Fiatalkorom óta létre akarok hozni egy regények fölötti regényhalmazt, itt most
csak a jellemzés kedvéért utalok arra, hogy miként jöhetett létre egy olyan
hatalmas epikus alkotás, mint a Biblia, amit sokan írtak, mégis egységes
története – regénye! – az emberiségnek. Borzasztó nagyképűség ezt így
kimondani, hatvanöt évesnél fiatalabb koromban nem is mertem volna erről
beszélni, hogy egy élet során létrehozható és létrehozott regényekkel egy
nagyobb epikai egységet, regényrendszert kellene megalkotni. Elődeink közül is csak néhányan, főleg Balzac merte kimondani, hogy regényeket ugyan, de végső
soron Emberi színjátékot ír. (Bár én vitatkozom vele, mert bocsánat, ha
kötekedni akarok: ő francia színjátékot írt.) A regényt nem a szavak és a
mondatok mennyisége teszi regénnyé, hanem az a megjelenítő erő, amitől az
ábrázolt történet beletapad az agyunkba. Az emberiség egyik nagy regénye
Ábrahám és Izsák története a Biblián belül. Ezt a körülbelül ötoldalas,
fantasztikusan erős történetet regénynek tartom, amit mindenki megért. Ugyan ki
nem ütközött össze az édesapjával, ugyan kinek nem volt akár áldozati
mélységű konfliktusa a gyerekével? Ahogyan van világzene, úgy van világregény
is, és én világregényeket szeretnék írni. Terjedelmeseket is, de akár olyan
rövideket is, mint Ábrahám és Izsák története. Ahogyan az epikai lélegzetvétel
kéri. Ezekből áll majd véglegesen össze a kisregényeket és nagyregényeket
összefogó, regények fölötti epikai kompozíció. Ez így talán bonyolultnak tűnik,
pedig én igen egyszerű fickó vagyok, akit az érdekel, hogyan, miként mesélnek
egymásnak az emberek, hogyan szállnak a történetek apáról fiúra, egyik
emberről a másikra.
Hatvanöt éves korom után már nem érdemes bizonyos dolgokat visszatartani,
egyre-másra jönnek most már azok a regények is, amelyek húszéves korom óta
füzetekben gyűltek, imitt-amott szunnyadnak. Fél éve jelent meg
a Makámaszútra, amely már nagyobb lélegzetű világregény – egyebek között a
generációk kapcsolatát szemlélteti. A lábnyomokban is ezt szerettem volna
megmutatni. Hiszen még a minden embert érintő névadás is nyomot hagyó aktus
a létben, annak mindig jelentése van, ha továbbviszik a gyerekek az őseik nevét.
A regénybeli Ráduly József barátja, Deák András meghal a háborúban, és
mindkét lánya az András nevet adja a saját fiának… De hadd ne menjünk bele a
történetbe.
Akár akarom, akár nem, amit leírok, valamiképpen hozzáadódik ahhoz a
regényvilághoz, amit már korábban létrehoztam. Az olvasók akkor is az én –
egyetlen! – agyam lenyomatát találják a könyvekben, ha ezt nem akarnám
tudomásul venni. Ha pedig így van, akkor érthetetlen, hogy a regényirodalom
kétezer éves történetében miért csak egy-két ember számolt azzal, hogy
egyetlen elme akár tucatnyi regényét is joggal „egyben láthatja” az olvasó.
Balzacon kívül sokakban, még a magányos Salingerben, a Zabhegyező írójában
is volt ilyen hajlam, de a következetes végig gondolás eléggé ritka jelenség.
Hatvanöt éves korom után elmondhatom, hogy ami engem illet, már van egy
olyan világregényem, a Székely Jeruzsálem, amely világunk, múltunk
hosszmetszete, négyszáz éven keresztül követi egy geográfiai egység,
Transzilvánia népeinek történetét, és felteszi a kérdést, hogy mik vagyunk mi
magyarok, zsidók és más népességbeliek a Bibliában. Na, és a regényeim között
van egy mai keresztmetszet, a Múlt évezred Marienbadban, ami abszolút kortárs
regény, és megjelenése óta (2009) folyik róla fű alatt a vita, hiszen kutyaként
szerepelnek benne a kortárs politikusok, például Georg Bush a pitbull, a kopó
Putyin, és kuvaszként benne van az akkori miniszterelnök, Gyurcsány, vizslaként
az ellenzéki Orbán. Aki itt Magyarországon elolvassa a könyvet, „politikai
érintettségek, érzékenységek okán” talán irtózik tőle, de kétszáz kilométerrel
arrébb nagyon jól szórakoznak rajta, harminc év múlva pedig már egész mást fog jelenteni önmagában is, és a többi regény mellett is ez a könyv, mint mai
túlpolitizált viszonyaink közepette. A kalkulációm szerint legalább hat évet kell
még élnem, hogy minden további, szunnyadó regényt legépelhessek és
közreadhassak. Addig, közelebbről megjelenik a még hiányzó három regény is,
és az egész össze fog állni egy regények fölötti regénnyé.
,,Amíg meg nem írtam, és amíg meg nem jelent, a Székely Jeruzsálem
volt – ha lehet így mondani – írói létem fixa ideája. Miután magyar nyelven
megjelent (2000-ben első, 2001-ben második kiadás), azt éreztem: addig
egyetlen más nyelven sem szabad kiadni, ameddig román nyelven nem
lesz hozzáférhető. Ha magyar nyelven szembesítettem önmagunkat
(minket: magyarokat!) a másokat és magunkat is megnyomorító
ösztöneinkkel, akkor most már az engem és ’néptöredékemet’
megnyomorító románokat is szembesíthetem mindazzal, amivel nem
(voltak) hajlandóak szembenézni.Persze, románul kiadni a Székely
Jeruzsálemet, kb. olyan elképzelésnek tűnhet, mintha a törököktől
várnánk el, hogy lefordíttassák és kiadják az Egri csillagokat. A PONT
viszont többnyelvű kiadó, lefordíttattuk a Székely Jeruzsálemet románra
(Alexandru Skultéty, a Humanitas kiadó szerkesztője küzdött meg a
szöveggel) − és az Európai Unió ’Kultúra keretprogramjának’ logójával
jelent meg.” Szávai Géza
− Ahhoz, hogy világregény legyen egy regény, az is kell, hogy széles
körben terjedjen. Milyen hatósugarúak a munkái?
− Induljunk ki abból az axiómából, hogy ami nincs meg, az nem terjedhet.
Magyar írók százai őrlődtek fel abban, hogy megfelelő körülményeket
teremtsenek műveik létrehozására és terjesztésére. Én időt és energiát
spóroltam azzal, hogy létrehoztam egy kiadót, és ha nekem van egy kétökrös
szekerem, akkor természetesnek tartom, hogy azon ne csak én üljek, hanem
fölültetek rá még néhány embert. A Pont Kiadó nemzetközi és többnyelvű. A
Székely Jeruzsálem megjelent románul, franciául, kész az orosz, a lengyel
fordítása, és készül a német, amiből problémák lesznek, mert a jelzések szerint
talán „német érzékenységet” sért a könyv. Fordítási problémák is adódhatnak,
félre is fordíthatnak valamit. A francia fordítást „ellenőrzési és egyetértési
célzattal” olvastam végig, létezik tehát egy világnyelven egy olyan szöveg,
amelyhez viszonyítani lehet majd a többit.
Egy regény akkor regény, ha ötven év múlva is olvasható. Nekem egy olyan
regényem már van, amely szinte-szinte elrúgta az ötvenet: a Kivégezzük
nagyapádat. Huszonnégy éves koromban írtam, most újra kiadtuk, olvasható és
sikeres. Persze majd néhány év múlva meglátjuk, akkor is sikeres lesz-e. Arra is
kell gondolnom, hogy a halálom után még hetven évig él a szerzői jog, tehát
halálom után hetven évig még rám tartozik a regényvilág élete, ezzel sem igazán
szoktunk számolni, de én erre is kitaláltam valamit. Egyelőre hat év alatt elkészül
az egész regényvilág, az alcíme az lesz, hogy Kisregények és nagyregények, és
eldől az is, hogy mi történjék vele a halálom utáni hetven évben, egészen addig,
amíg erre ráhatásom van.
− Azt szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött van egy nő.
Mennyit köszönhet a feleségének, Ilonának?
− Nagy áttekintésben kölcsönösen egymás hasznára voltunk. Ilona okos,
kemény asszony, faksznik nélküli, amit nagyon alá kell húzni, az ő jelenléte,
kitartása inspiráló. De keveslem, hogy csak egy nő állt mögöttem, állhatott volna
hat is. Hat Ilonával előrébb tartanék. (Nevet.)
Forrás: https://librarius.hu/2017/05/30/szavai-geza/
VISSZA
|
Lapozz bele a könyvbe:
TARTALOM
I. VALLATÓTISZTEK ELMÉLETI TUDÁSA – 7
Felsőbbrendű csók 7
Titokgazdák elviselő ereje 22
Most mi van a fejedben? 45
II. LÁNCÖLTÉS – 69
Fél-özvegyek éjszakája 69
Sárkánytangó 79
III. ÁLOM ÁLTAL – 95
Tisztán, élesen 95
Felhősziklák 02
Régi párbeszédnyomok egy kislány emlékezetében 108
IV. LÁBNYOM HÓMEZŐBEN –115
Itt az idő nem telik 122
Mi ketten, a lengyellel 123
Mi ketten: én és én 124
Két ember megy az úton 131
V. FÉLÁLOM – 137
Fűszeres szél 137
Eliramló test nyoma 143
Hol vannak a férfiak? 146
VI. A NAGYASSZONY LÁTOGATÁSA – 154
Egy álom mentőkörülményei 154
Gyilkolna a táj 159
VII. FEKETE TÓ – 163
A temetőőr temetkezései 163
Regina kutyái 173
Látja Isten a papát 178
Látogatások száma 2017. 05. 23. óta: 14065
|
|