Az AMIÉRT ÉLÜNK sorsmetszeteinek sorozata isten háta mögötti falvaktól, kisebb-nagyobb városokon át Budapestig ível, és évszázadnyi időt fog át.
Szigorúan pontos valóságmetszeteit az író olyan kérdések köré csoportosítja, mint hogy mi az, AMIÉRT ÉLÜNK, aztán következetesen tovább köröznek
a sorsmetszetek, azt közelgetve, AMIÉRT képesek vagyunk MEGHALNI. Végig jelen van, majd erőteljesen felsejlik a titok, AMIÉRT TÚLÉLÜNK.
Többszörös visszacsatolással, meglepetésekkel – előttünk! – épül ez a sodró erejű könyv, éles valóságmetszetek rajzásában tárul elénk, amit MEGÉLÜNK,
amit TÚLÉLÜNK, és amibe BELEHALHATUNK.
ISBN: 9786155500565
Oldalszám: 218 oldal
Ára: 2940Ft.
Kötve
Megrendelhető innen:
|
Az etédi r. katolikus óvodásokról készült tablószerű „csoportképet” a jobb alsó sarokban
ülő fiú nagyanyja – Kovács Eszter dédnagyanyám – gondosan őrizte, áhítattal nézegette.
Dédnagymama nem csak apámért rajongott, hanem értem is, aki túltengő érzelmeimtől
fűtve (nagyon szerettem ezt az öregasszonyt) megígértem neki, hogy ha megnövök, és
leánygyermekem lesz, Eszternek fogom keresztelni.
Nekem nem az tűnt fel a sokat nézegetett képen, hogy mennyire hasonlítok apámhoz.
Hanem, hogy ez az „apám gyerek” milyen jól öltözött. Fekete rendruha.
„Akkor már” – szipogta dédnagyanyám büszkén és hálásan – „mind a két fiúnak
(Marcinak, aki még nem járt óvodába) illő, ünneplő rendruhát varrtunk.” És megint
imádkozott, hálát adott...
Most már értem is imádkozott.
Apám és az öccse a fotózás előtti hetekben élte túl a tífuszt. A faluban sok gyerek
meghalt.
Apámat nem tudták volna ilyen illő, szép fekete ruhában eltemetni. Akkor még nem volt
meg neki ez az öltözéke.
...Ha rajtakapott Eszter dédnagyanyám, hogy kiveszem az asztalfiókból, és sokáig
nézegetem apámék óvodás tablóját, akkor nevetve azt mondtam neki, hogy élvezem,
mennyire árulkodik a nagy felhajtásról: a háttérben, a „tablósok” mögött látszanak a
kerítésre kapaszkodott bámészkodók. Dédnagyanyám elnézően mosolygott a
megörökített kíváncsiskodókon. És rajtam. Nagy szeretettel néztem vissza rá. Bele a
szemébe. Nem tudott hazudni.
...Nekem mindig volt sötét színű ünneplőruhám.
Forrás:
0000-00-00
VISSZA
|
|
Lapozz bele a könyvbe:
Tartalom
I. AMIÉRT ÉLÜNK
„Cséplőgépem, mint a pacsirta” – 7
„Én törődtem a szépséggel, kérem” – 19
Börtön és virág – 31
Ha egy hétig beszélgetnénk – 45
Ha egyszer eljutnánk a világ szélére – 53
Képek a muskátli szirmán
(Karola és Piri) – 61
Az OROSZLÁN és a NEPTUN fénytengerén – 73
II. AMIÉRT MEGHALUNK
Képaláírás – 88
Amiért meghal egy gyerek – 90
III. AMIÉRT TÚLÉLÜNK
Képek mögött – 99
TABLÓ – 1973
(103. old)
IV. FÜGGELÉK
Túlélőtabló – 1932
(120. old)
Látogatások száma 2019. 06. 12. óta:
6839
|