„Fontos szerepe volt a Mészöly Miklós–Polcz Alaine házaspárnak az életünkben. Számomra életmentőnek bizonyult, hogy Mészöly szerzett nekünk Kisorosziban egy faházikót, az övék szomszédságában. Pénzt is adott kölcsön. Lett egy búvóhelyem Budapest közelében. Igen szoros szimbiózisban éltünk vagy másfél évtizedig. Miklós haláláig. Házaspárokként is. Amire Alaine azt mondta, hogy ritka az ilyesmi.
Én erről eddig nem írtam, a búvóhelyemet is óvtam, az emlékirat műfaja nem vonz, inkább taszít. Viszont gyerekkoromtól folyamatosan fotóztam, kisoroszi éveink alatt is. Nem hagyhatom veszni a sok fotót. Ám ha egyébre nem is, legalább képaláírásokra szükség van. És máris írásnál, könyvnél tartunk” – vallja Szávai Géza egy interjúban.
„Én nem akarok, nem akarhatok házasság-könyvet írni sem Polcz Alaine-ről és Mészöly Miklósról. Egy-egy ember élete a fontos. („Egy életünk van!, házasságunk több is lehet…”) (...) A házasság felől nézni emberéleteket?! Inkább fordítva. (...) Ezért írok külön-külön Alaine-ről és Mészölyről. De ahogyan a házasság összeköti ezt a két embert, a két külön kötetet is dilógiának nevezem. Mert „összeállnak” a könyvek is. Magamban paradoxon-szerűen fogalmazom meg: a DILÓGIA ebben az esetben olyan TRILÓGIA, melynek harmadik kötete az első kettőből épül fel az olvasó tudatában, mint az első két kötetből – és a két életből! – összeálló boltív.”
Az iker-kötetek (a dilógia) első könyvét, az Alaine-ről szólót tartja kezében az Olvasó.
ISBN 978-615-5500-69-5
ISSN 1219-5677
160 oldal, kartonált
160 x 230 x 9mm
Bolti ár: 3.675 Ft
Megrendelhető innen:
|
Lovas Csilla: A FELIDÉZŐERŐ KÖNYVE
Szávai Géza (1950) Erdélyben született. 1973-ban a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen magyar–francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Székelyföldi iskolákban tanított, majd újságíró, lapszerkesztő lett. Bukarestben szerkesztette A Hét című hetilapot 1979–1988 között, majd Budapestre költözött. Felesége, Szávai Ilona, a Fordulópont folyóirat szerkesztője. 1994-ben megalapította a PONT Kiadót. Az 1990-es évek végén ez a kiadó jelentette meg Polcz Alaine műveit, adta ki Mészöly novelláit és Saulus című regényének román és orosz fordítását.
Szávai Géza számos regény, meseregény alkotója. Egyik legismertebb műve a Székely Jeruzsálem című esszéregénye, amely személyes élet- és családtörténetbe ágyazva meséli el a székely szombatosok vagy „lelki zsidók” évszázados történetét, és az 1988-ban vízzel elárasztott – s ezzel a falurombolás jelképévé lett – Bözödújfalu tragédiáját.
Szávai Géza Mészöllyel való ismeretsége 1983-tól mélyült barátsággá. Mészöly segítette Szávait, hogy Magyarországon álnéven publikáljon. Az erdélyi család áttelepülése után még szorosabbá vált a kapcsolatuk. „Fontos szerepe volt a Mészöly Miklós – Polcz Alaine házaspárnak az életünkben. Számomra életmentőnek bizonyult, hogy Mészöly szerzett nekünk Kisorosziban egy faházikót, az övék szomszédságában. Pénzt is adott kölcsön. Lett egy búvóhelyem Budapest közelében. Igen szoros szimbiózisban éltünk vagy másfél évtizedig. Miklós haláláig. Házaspárokként is. Amire Alaine azt mondta, hogy ritka az ilyesmi.” – írja a szerző. Ennek a barátságnak képeit hozza most nyilvánosságra. Elsőként az Alaine-nek szentelt kötettel, amelyet majd a Mészöly Miklóst megidéző könyv követ.
Szávai Géza gyerekkorától készít fotókat, mindig keze ügyében volt a gép, hogy játszva, mintegy észrevétlenül fényképezhessen, rögzíthesse a pillanatokat. A kisoroszi évek alatt is „tengernyi” képet készített. Jó néhányat láthatunk a kötetben, mint például a kisoroszi őszi kikericses nagyréten készült fotósorozatot. A fotók mindig történeteket hívnak elő, hol a két házaspár, illetve négyük barátságának vagy vitáinak egy-egy mozzanatát, hol pedig a Szávai család életének egy-egy jelenetét. Megismerhetjük áttelepülésük megrázó történetét, sőt lányuk, Eszter, „képeire” és életére is vethetünk egy pillantást.
Szávai Géza Alaine gyermek- és fiatalkori képeit barátnőjétől, Bíró Bertától kapott fotókból válogatta ki a kötethez. Ezeken az – olykor rosszul exponált vagy ügyetlenül előhívott – amatőr fotókon a tíz és tizennyolc év közötti Alaine-t láthatjuk. Itt kapunk magyarázatot Polcz Alaine kissé rejtélyes kijelentésére: „Annyi nevem volt életemben, csoda, hogy nem keletkezett belőle identitászavarom”. Hiszen franciás nevét – apja elhatározásából – azzal az indokkal kapta, hogy ne lehessen románra „átferdíteni”, de a család és a barátok kevéssé előkelő néven szólították. A kötet későbbi lapjain a fiatal házasokat, Polcz Alaine-t és Mészöly Miklóst látjuk. Házasságukat, s sajátját is a BOLTÍV szimbólumával foglalja össze Szávai:„Két, akár veszélyeztetett („gyenge”) lény egymásnak dől, és boltívet alkot. Egyik is, másik is megtámasztja magát. A másikkal. Úgy válik támaszává a másiknak, hogy maga is eldőlne, ha nem támasztaná őt a másik.”
Szávai Géza megragadó, „felidéző erővel” rendelkező fényképeivel, személyes történeteivel, vallomásaival olyan autonóm, saját életüket uraló „asszonyembereket” mutat meg, mint amilyen a felesége, Szávai Ilona, a lánya, Eszter, és amilyen Polcz Alaine volt.
Forrás: Szekszárdi VASÁRNAP
2021-04-25
VISSZA
|
Lapozz bele a könyvbe:
TARTALOM
VAGYIS 5
FELIDÉZÕ ERÕ 13
ELÕHÍVÁS 16
Székláb-apa árnyékában 18
ÖRVÉNYEK 35
BERLIN FELÕL A KELETI ÉG 47
BOLTÍV 62
ARCOK 78
Amikor az élet „fotóz” 84
Két lady udvartartása 86
Az érvelés iskolája 91
BÚVÓHELY ISTEN TENYERÉN 102
KÉT LADY KOCSISA 110
Gyertya és kikerics 116
ISTEN MALMAI 129
AMIKOR CSÚNYÁK VAGYUNK 141
Mondatok, szavak 145
HALÁL, HOL A TE FULLÁNKOD? 151
Látogatások száma 2021. 05. 28. óta:
5955
|
|
