„Fontos szerepe volt a Mészöly Miklós–Polcz Alaine házaspárnak az életünkben. Számomra életmentőnek bizonyult, hogy Mészöly szerzett nekünk Kisorosziban egy faházikót, az övék szomszédságában. Pénzt is adott kölcsön. Lett egy búvóhelyem Budapest közelében. Igen szoros szimbiózisban éltünk vagy másfél évtizedig. Miklós haláláig. Házaspárokként is. Amire Alaine azt mondta, hogy ritka az ilyesmi.
Én erről eddig nem írtam, a búvóhelyemet is óvtam, az emlékirat műfaja nem vonz, inkább taszít. Viszont gyerekkoromtól folyamatosan fotóztam, kisoroszi éveink alatt is. Nem hagyhatom veszni a sok fotót. Ám ha egyébre nem is, legalább képaláírásokra szükség van. És máris írásnál, könyvnél tartunk” – vallja Szávai Géza egy interjúban.
„Én nem akarok, nem akarhatok házasság-könyvet írni sem Polcz Alaine-ről és Mészöly Miklósról. Egy-egy ember élete a fontos. („Egy életünk van!, házasságunk több is lehet…”) (...) A házasság felől nézni emberéleteket?! Inkább fordítva. (...) Ezért írok külön-külön Alaine-ről és Mészölyről. De ahogyan a házasság összeköti ezt a két embert, a két külön kötetet is dilógiának nevezem. Mert „összeállnak” a könyvek is. Magamban paradoxon-szerűen fogalmazom meg: a DILÓGIA ebben az esetben olyan TRILÓGIA, melynek harmadik kötete az első kettőből épül fel az olvasó tudatában, mint az első két kötetből – és a két életből! – összeálló boltív.”
Az iker-kötetek (a dilógia) első könyvét, az Alaine-ről szólót tartja kezében az Olvasó.
ISBN 978-615-5500-69-5
ISSN 1219-5677
160 oldal, kartonált
160 x 230 x 9mm
Bolti ár: 3.675 Ft
Megrendelhető innen:
|
Miklósi Zsófia: KÜLÖNÖS TITKOK
Miklósi Zsófia: Az életed, Polcz Alaine. Asszony a hátországban – Szávai Géza áprilisban megjelent új könyve Polcz Alaine-ről
Polcz Alaine nevét minden pszichológusnak illik ismerni, szakmai alapismereteink része, de biztos vagyok benne, hogy 1991-ben megjelent önéletrajzi művét, az Asszony a fronton-t is sokan olvasták, melyben őszintén ír a második világháborúban elszenvedett női traumákról.
Szávai Géza új könyve révén Polcz Alaine-t illetően különös titkok tudójává váltam. Lelki szemeim előtt az érett tudós asszony képe kiegészült, a napokban egy életpálya részese lettem. Ezzel az olvasói utazással olyan életérzést nyertem, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Polcz Alaine (1922–2007) Kolozsváron született, magyar pszichológus, író, fontos gyermeklélektani tanulmányok szerzője, a halál és a gyász kutatásának magyarországi úttörője, a Magyar Hospice Mozgalom alapító tagja, Mészöly Miklós író felesége.
Egy könyvpáros (dilógia) első kötetét tartjuk a kezünkben, a nőről, akinek izgalmas személyisége, nagysága és élete hiteles tapintattal tárul elénk. E könyv nem a hagyományos értelemben vett könyv, sokkal több annál. Manapság könnyelműen bánunk a képekkel, digitális túltengésben, felületesen kattintunk, törlünk. Ebben a könyvben azonban a szerző, Szávai Géza, hagyományos módszerrel előhívott fényképek sorozatát mutatja meg az olvasónak. „Felidéző” erejű fényképeket, régi képeket, fekete-fehér és színes képeket, beszédes képeket. Művészi érzékenységgel avat be az arcok, egy-egy tekintet vagy mozdulat mögött rejlő élettapasztalat, történet vagy éppen vita magyarázatába. Az életről ír.
„A betegségem csendesebb, fájdalommentesebb óráiban sok ezer fényképet átnézve, rádöbbentem, hogy mindez veszni fog, ha én ezekkel a fotókkal nem kezdek valamit. Akkor határoztam el, hogy a Mészölyhöz és Alaine-hez fűződő kapcsolatom tárgyi emlékeit közzéteszem – hiszen a fotó is tárgy, méghozzá a legtényszerűbb.”
A képes könyv Polcz Alaine életét célozza meg, mégis sok szempontból túlmutat ezen. Megismerjük a szerzőt és családját: feleségét, Szávai Ilonát, lányukat, Esztert. Mindannyiukat különleges baráti kapcsolat fűzte a Mészöly Miklós–Polc Alaine házaspárhoz.
Szávai Géza erdélyi származású író, szerkesztő 1988-ig Bukarestben szerkesztette a Hét című hetilapot. E viszontagságos korszakban beteg feleségével nehéz körülmények között költöztek Budapestre. Szívszorító fejezetben árnyalt és pontos elbeszélésben ismerjük meg a Szávai család megpróbáltatásait, beavatottakká válunk. A súlyos betegségekről, a kitelepedésről, az akkori rendszer akadályairól, s hogy végül megérkezve Budapestre a Mészöly házaspár támogatásával magukra találtak.
„Az életünk – túlságosan is – összefonódott a Mészölyékével. Kisoroszi lakásunk szomszédságában, gyönyörű helyen, Miklós segítségével egy kis »hétvégi« házat vásároltunk. Ez lett – végeredményben titkos – menedékem, »búvóhelyem« vagy másfél évtizedre. Alaine-éknek is volt hozzá kulcsuk. Nekünk pedig még az Városmajor utcai, budapesti lakásukhoz is. Azért sorolgatok ilyen tényeket, mert nélkülük képtelenség rögzítenem, hogy ki volt nekem Polcz Alaine, akit soha nem tegeztem. Aki folyton bele akart szólni az életembe (akárcsak az anyám és a feleségem), akivel ezért – is – sokat veszekedtem.”
A szerző őszinte, emlékekkel átszőtt vallomásokat, párbeszédeket, és könnyed hangvételű, humorosan árnyalt élcelődések sorait osztja meg velünk tizenkét fejezeten át, miközben egyre jobban megmutatja a karaktereket, a személyiségek esszenciáját. Úgy bontakoznak ki a szereplők, hogy a köztük levő érintkezések, kapcsolatos pontos hangját halljuk.
Nem a képek technikai pontosságára igyekszik fókuszálni, hanem arra törekedett, hogy ezek a képek életszerűek, igazak, őszintén spontánok legyenek. Amikor az élet fotóz, amikor az élet ír, csupán rögzíteni kell, ami elénk tárul – vallja: „Jómagam a látszat mögötti, az igazi arcokat akartam fotózni.”
Az első fejezetben Alaine fiatalkori képeit járja körül, melyeket kidei barátnőjétől, Bíró Bertától kapott képekből válogatott ki a kötethez. Ezeknek a képeknek a hátoldalán levő feljegyzéseiből, családi emlékekből kitisztul a név is, melyet apja adott az Ibolyaként felnövő lánynak. Alaine. Ugyanitt ismerjük meg Alaine életének kezdeti nehéz szakaszait, feleleveníti a második világháborúban megélt traumákat. Idéz a sokat szenvedett asszony önéletrajzi művéből. Egy sikertelen ifjúkori házasság után pedig megérkezik Mészöly Miklós mellé.
A két fiatalt különös, szoros egymásmellettiségben látjuk, mégis külön-külön, egyedi voltukban is láttatja őket. Gyönyörű és igaz szimbólumot bont ki nemcsak Mészölyék házasságát illetően, hanem saját maga és felesége, Ilona kapcsolatán töprengve:
„Két, akár veszélyeztetett (»gyenge«) lény egymásnak dől, és boltívet alkot. Egyik is, másik is megtámasztja magát. A másikkal. Úgy válik támaszává a másiknak, hogy maga is eldőlne, ha nem támasztaná őt a másik.
Fontosnak érzem: »boltívet« az egyedüliségükben (!) reménytelenül kiszolgáltatottak, már-már szerencsétlenek is alkothatnak. Boltívként pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb a teherbíró képességük, mint külön-külön, vagy »mechanikusan« összeadva, mert a boltív sokkal több, mint az őt képező két pillér szimpla összege. A boltív: szervülő szerkezet, a maga nemében titok, csoda. Én így néztem Mészölyre, Alain-re, és miért hallgatnám el, titokban így néztem a különc Szávai Gézára és törékeny, beteg feleségére.”
A két család szakmai élete is összefonódott. „A történelem széljárása is viharosan ellentmondásos volt az 1990-es évek elején. Kavargó illúziók között tántorogva végül saját magamba kapaszkodtam. Megalapítottam a PONT Kiadót. Mészöly segített, és újabb – olykor fantasztikus – terveket szőttünk. Alaine-nél maradva: egy évtizeden át a PONT Kiadó jelentette meg a könyveit (gyakorlatilag az életművét). Ilonával könyvsorozatokat szerkesztett Alaine, folyóiratot gründoltak, találkozókat szerveztek.”
A két feleség, „a két lady”, Alaine és Ilona (Ájlonka) személyes barátsága mellett hangot kap szakmai elismerésük, a kiadónál végzett közös munkásságuk, hatékony szervezői képességük, szerkesztői munkájuk, közönségtalálkozók, utazások. Mindaz, ami termékeny, tevékeny munka, élmény.
„De szerettem autonóm, saját életüket uraló, olyan asszonyemberek közelében élni, mint anyám, Alaine, Ájlonka és „akaratos kicsi leányom”, Eszter.
Végül lassan őrölnek Isten malmai. Súlyosan forognak ezek a malomkövek, őrlik az életünket – olvassuk bólogatva. Betegségeket és Alaine-nek további éveket osztogatva, „a boltívnek vége szakadt – Miklós halálával” 2001-ben.
Szávai Géza könyvének utolsó bekezdése egy vallomás és ígéret is egyben, az ikerkönyv második részének terve, Mészöly Miklós életéről. (A készülő Mészöly-könyv címe: A templom és kilincse. Az élet és Mészöly Miklós):
„Vallomás: amikor el kellett döntenem, hogy a Mészöly–Polc boltív melyik pillérének szentelem a dilógia első könyvét, a kanonizált elvárhatóság ellen szavazva azonnal Alaine mellett döntöttem. Ne haragudj, Miklós, de kitűnő, jelentős író jócskán akad, írnak is róluk bőséggel könyveket, na de nagy formátumú asszonyokról – boltív-társainkról keveset regélnek. Miklós, mi szerencsések voltunk (mit ne mondjak álszerényen: a társ-pillérek is velünk!). Remélve, hogy a dilógia második könyvére is marad életidő(m), abban máris biztos vagyok, hogy az alkotóként sem jelentéktelen Alaine-t nem csupán Mészöly Miklós hátországaként kell emlegetni. Az autonóm személyiségű Ájlonkának is örülnöm lehetett. Mindketten bosszantottak ugyan, de ami engem illet, én is – becsülve! – bosszantottam őket.”
Köszönöm a Brassói Lapok főszerkesztőjének, hogy a kezembe adta Szávai Géza könyvét! Várom a második részt is, addig viszont nem engedem el ezt a mélyreható, gazdag gondolatvilágot.
Forrás: Brassói lapok
2021-05-27
VISSZA
|
Lapozz bele a könyvbe:
TARTALOM
VAGYIS 5
FELIDÉZÕ ERÕ 13
ELÕHÍVÁS 16
Székláb-apa árnyékában 18
ÖRVÉNYEK 35
BERLIN FELÕL A KELETI ÉG 47
BOLTÍV 62
ARCOK 78
Amikor az élet „fotóz” 84
Két lady udvartartása 86
Az érvelés iskolája 91
BÚVÓHELY ISTEN TENYERÉN 102
KÉT LADY KOCSISA 110
Gyertya és kikerics 116
ISTEN MALMAI 129
AMIKOR CSÚNYÁK VAGYUNK 141
Mondatok, szavak 145
HALÁL, HOL A TE FULLÁNKOD? 151
Látogatások száma 2021. 05. 28. óta:
5965
|
|
