„Fontos szerepe volt a Mészöly Miklós–Polcz Alaine házaspárnak az életünkben. Számomra életmentőnek bizonyult, hogy Mészöly szerzett nekünk Kisorosziban egy faházikót, az övék szomszédságában. Pénzt is adott kölcsön. Lett egy búvóhelyem Budapest közelében. Igen szoros szimbiózisban éltünk vagy másfél évtizedig. Miklós haláláig. Házaspárokként is. Amire Alaine azt mondta, hogy ritka az ilyesmi.
Én erről eddig nem írtam, a búvóhelyemet is óvtam, az emlékirat műfaja nem vonz, inkább taszít. Viszont gyerekkoromtól folyamatosan fotóztam, kisoroszi éveink alatt is. Nem hagyhatom veszni a sok fotót. Ám ha egyébre nem is, legalább képaláírásokra szükség van. És máris írásnál, könyvnél tartunk” – vallja Szávai Géza egy interjúban.
„Én nem akarok, nem akarhatok házasság-könyvet írni sem Polcz Alaine-ről és Mészöly Miklósról. Egy-egy ember élete a fontos. („Egy életünk van!, házasságunk több is lehet…”) (...) A házasság felől nézni emberéleteket?! Inkább fordítva. (...) Ezért írok külön-külön Alaine-ről és Mészölyről. De ahogyan a házasság összeköti ezt a két embert, a két külön kötetet is dilógiának nevezem. Mert „összeállnak” a könyvek is. Magamban paradoxon-szerűen fogalmazom meg: a DILÓGIA ebben az esetben olyan TRILÓGIA, melynek harmadik kötete az első kettőből épül fel az olvasó tudatában, mint az első két kötetből – és a két életből! – összeálló boltív.”
Az iker-kötetek (a dilógia) első könyvét, az Alaine-ről szólót tartja kezében az Olvasó.
ISBN 978-615-5500-69-5
ISSN 1219-5677
160 oldal, kartonált
160 x 230 x 9mm
Bolti ár: 3.675 Ft
Megrendelhető innen:
|
Fekete J. József: Álarcba öltöztetett nőtörténet
Önarckép álarcban
Szávai Géza: Az életed, Polcz Alaine – Asszony a hátországban
Szávai Géza Illyés Gyula-díjas író, műfordító, könyvkiadó elhatározta, hogy könyvet szentel a Polcz Alain és Mészöly Miklós házaspár mindkét tagjának. Talán a hozzájuk fűződő mély barátság okán, talán mert kapcsolatuk közös nevezője volt a betegség, talán mert a róluk szóló írások kiváló alkalmat adtak, hogy önmagáról és családjáról tegyen vallomást. A 2007-ben elhunyt pszichológusnőről szóló képeskönyv már meg is jelent.
Miért képeskönyv? Azért, mert a maga is szenvedélyes fotós szerző saját és mások felvételeiből 134-et iktatott be a kötetbe, ezenfelül kiadványok borítói, egyéb dokumentumok is szerepelnek az egyedi tördelésű könyvben, a szerző mintegy kommentálva ezeket építette fel a két család összefonódó életszakaszának történetét.
Polcz Alaine (1922–2007) Kolozsvárott született, voltaképpen Ibolyaként, de apja a román környezet miatt a francia hangzású Alaine nevet adta neki, hogy ne zaklassák magyar keresztneve miatt. Bár ennél sokkal nagyobb megpróbáltatásokat szabott rá az élet. Már 19 évesen férjhez ment, de választottja kegyetlenül italozott, önpusztító életvitele mellett nemi bajjal fertőzte meg fiatal feleségét, gyorsan el is váltak. A második világégés során Alaine életveszélyesen megsebesült, a klinikai halál állapotába került, később a szovjet katonák többszörösen és csoportosan megerőszakolták, majdnem belepusztult a nélkülözésbe. Szenvedéstörténetét írta meg az Asszony a fronton (1991) című művében. Ennek a címnek a fordítottja került Szávai Géza könyvének alcímébe, míg a címet is Alaine egyik munkája (Az életed, Bíró Berta) ihlette. Alaine 1949-ben szerzett bölcsészdiplomát pszichológia szakon, és ebben az évben ment újra férjhez, ezúttal Mészöly Miklós íróhoz, aki mellett annak 2001-ben bekövetkezett haláláig kitartott. Úgy tartották egymást, mint a boltív két szárnya, írta házasságukról Szávai Géza. A szakmájában előbb elmebetegekkel foglalkozott, majd kidolgozta saját játékdiagnosztikáját, majd játékterápiáját. Végül a halálos beteg gyerekek és hozzátartozóik lelki gondozójaként vált Magyarország első tanatológusává, a Magyarországi Hospice Mozgalom alapítójává.
Közben írt, zömmel szakmai tanulmányokat, de szépirodalmat is, több mint egy évtizedig munkatársa volt Szávaiék PONT Kiadójának, ahol Szávai Ilonával folyóiratot szerkesztett, szervezett, Géza pedig Alaine könyveinek fordításait, népszerűsítését intézte, és a két lady kocsisaként, mindeneseként ügyködött közös fellépésekkor, könyvbemutatókon. Ezt a jól működő csapatot tulajdonképpen egy ingatlan hozta össze, amit Mészölyék anyagi támogatásával vásároltak meg Szávaiék, nyaralóként, ami biztosította Géza számára az alkotói nyugalmat, ráadásul közel esett Mészölyék nyaralójához, egyszerre lehetett benne elkülönülni és barátkozni. Géza írótársainak úgy állította be a nyaralójukat, mint egy, a semmi közepén álló kunyhót. A fényképekből ítélve nagyon büszke lehetett mind az épületre, mind a környezetére, ezért is gondolta, hogy a kisoroszi „kis házban” meglelte az Isten tenyerén fekvő búvóhelyét.
A kisoroszi lak lett a családegyesítés helye is 1989. április 4-én. Ilonka ugyanis olyan súlyos beteg lett, hogy a férje nem bízván a román egészségügyben, Berlinen át kicsempészte Budapestre. Igen, csempészni kellett, mert a hatóság nem engedte volna külföldi gyógykezelésre, Géza a „központi lap” újságírójaként, némi csalás árán utazhatott. A magyarországi orvosok meggyógyították Ilonkát, de azóta is ellenőrzésekre és szanatóriumba jár. A családegyesítéshez Gézának a lányukat, Esztert is át kellett csempésznie a határon – mindkét szöktetés kész kalandregény.
Polcz Alaine és Szávaiék Eszter betegsége révén ismerkedtek meg. Meglepő, hogy a két házaspár egymáshoz fonódó történetében milyen gyakori szereplő volt a betegség, Ilonkánál és Eszternél is, Alaine gyakran betegeskedett, Miklós halála előtt hosszan nyomta az ágyat.
Mészölyéknek Alaine mesterségesen, röntgenbesugárzással előidézett meddősége miatt nem születhetett gyerekük, ami nyomasztotta házastársi kapcsolatukat, ennek ellenére 53 éven át kitartottak egymás mellett. Más forrásból tudjuk, hogy Miklós Alaine betegsége(i) alatt más nőkkel folytatott gáláns kalandokat, ami miatt neje komolyan neheztelt rá. Erről, ha ír Szávai Géza, azt a Miklós emlékének szentelt kötetében olvashatjuk majd.
A mostani, zömmel a fényképekhez igazított szövegű könyvben számos anekdotikus eseményről szerzünk tudomást Polcz Alaine életéből, de közel sem monográfia a képeskönyv, a fotók és a képaláírások a legbeszédesebbek ebben a tekintetben, a törzsszöveg inkább Szávaiék balkáni megpróbáltatásait ecseteli, családi portréjukat jeleníti meg. Ez az elhatalmasodás nem válik a szándék kárára, a két família története olyan természetesen jelenik meg a könyvoldalakon, mint ahogy a valóságban működött.
Szávai Géza ezúttal nem fikciós művet írt, de megőrizte vidámságát és öniróniáját. Nekem mindig ezekkel a nem fikciós alkotásokkal gyűlik meg a bajom, a fikciós írásokban el lehet merülni, képzelegni, kitalálni melléjük bármit, ám a non-fiction művekben annyi a valóságtartalom, hogy a kritikus képtelen saját történetet szőni köré, más lehetősége nincsen, mint elfogadni vagy elutasítani. Annak ellenére, hogy a Szávai család megpróbáltatásait már korábbról ismerem, ezt az álarcba öltöztetett nőtörténetet elfogadom, dicsérem az emlékező memóriáját, a nem mindig legsikerültebb, de életes fotográfiák remek elhelyezését, a törzsanyag tördelését.
Forrás: vajdasági Magyar Szó
2021-08-12
VISSZA
|
Lapozz bele a könyvbe:
TARTALOM
VAGYIS 5
FELIDÉZÕ ERÕ 13
ELÕHÍVÁS 16
Székláb-apa árnyékában 18
ÖRVÉNYEK 35
BERLIN FELÕL A KELETI ÉG 47
BOLTÍV 62
ARCOK 78
Amikor az élet „fotóz” 84
Két lady udvartartása 86
Az érvelés iskolája 91
BÚVÓHELY ISTEN TENYERÉN 102
KÉT LADY KOCSISA 110
Gyertya és kikerics 116
ISTEN MALMAI 129
AMIKOR CSÚNYÁK VAGYUNK 141
Mondatok, szavak 145
HALÁL, HOL A TE FULLÁNKOD? 151
Látogatások száma 2021. 05. 28. óta:
5947
|
|
