Ismerd meg a szerzőt:
KIVÉGEZZÜK
NAGYAPÁDAT

- regény -
REGÉNYES EST Marosvásárhely, 2015. nov. 11, Bernády Ház MEGHÍVÓ


A Gáspár testvérpár, az iszonytató betegségében korán elhalt Bence és a mindent túlélő Áron gyerekkora az egyenlőséget hirdető történelmi korszak – a kommunizmus – tombolásának idejére esik. De az egymást követő gyereknemzedékek sorsát mélyebben gyökerező erők, múltból rájuk szabadított, ösztönné szervült ítéletek játéka is meghatározza. Tovább élő „kivégzősdik” erőterében nő fel áldozat, hóhér, kibic, szemtanú – a mindenkori jelen örök szereplői –, emberéleteken át tör utat magának düh, bosszú, előítélet, szerelem.

A bátyját túlélő Gáspár Áron keservesen megtanulja, de a gyermekének tekintett félcigány kislány, Fruzsina még csak nem is sejti, hogy az életük: sosem lesz egyenlő életük idejével, nem lesz azonos megélt éveik történéseivel.

Szávai Géza pályakezdő regénye közel negyven év után is döbbenetesen idézi az akkori „közelmúltat” – folyamatos jelenként.

ISBN: 978-963-9957-74-9
Oldalszám: 184 oldal
Ára: 2625 Ft.
Kötve


Megrendelhető innen:



2015 júniusában megjelent a regény hangoskönyv változata GÁSPÁRIK ATTILA erdélyi színművész előadásában. Általa új dimenziót kap e lüktető prózai mű.

ISBN: 9786155500107
Ára: 2540 Ft

Megrendelhető innen:



Szávai Géza: Kivégezzük nagyapádat
Egy nemzedék történelmi szédülete
– A szerzőt kérdezzük –


Sodró erejű regény a KIVÉGEZZÜK NAGYAPÁDAT, meglepő közvetlenséggel és hitelességgel jeleníti meg az ábrázolt korszakot, valóban érezni, hogy a könyv negyven éve íródott… Szávai Géza nagyon fiatalon, a Ceausescu diktatúra őrjöngései közepette kezdte írni ezt az egészen különös történetet, amelyet befejezni és közreadni (néhány részlet kivételével): reménytelennek tűnt. A regény megrázó, „feltáró”, akár egy mélyreható szociográfia. A mű egyik fejezetét a nagyközönség is ismeri: Kivégzősdi címmel többször megjelent a szerző elbeszélésköteteiben, válogatásokban.

pontblog: A regény hősei a szocialista világban felnőtt – és ott szocializálódott – gyerekekként a mai középgenerációhoz, annak idősebb nemzedékéhez tartoznak. A mű megírása után négy évtizeddel mit érzékel: Ön szerint a történelem „beleszólt” az elbeszélt történetbe? Negyven év után másképpen látjuk ugyanazt a történetet?

Szávai Géza: Azt tapasztalom, hogy arról a hallatlan, közös kelet-európai történelmi élményről nem nagyon szólnak könyvek, hogy mit jelent gyerekként lemondani a minket körülvevő és meghatározó tárgyi világhoz tartozás természetes igényéről. A földhöz, házhoz, erdőhöz, lóhoz, bárányhoz való ragaszkodásnak – a birtoklás ösztönének – kiölése az emberből olyan „történelmi kísérlet” volt egy kollektivisztikus (= kommunista) életeszmény nevében, amely igen mély nyomott hagyott emberek, emberi közösségek lelkületében. A történelmi fejlődés (?!) fintora, hogy egy évtizedekkel ezelőtt felnövő gyereknemzedék elfogadta ezt az eszményt, ennek hatása alatt eszmélkedett és nőtt bele a világba, mint a Kivégeztük nagyapádat Gáspár Áronkája, és ugyanennek a nemzedéknek felnőtt korban a fordított folyamatot kellett megélnie. A csődöt mondott rendszert le kellett váltani. Következett a rendszerváltozásnak nevezett, hosszasan elhúzódó történelmi kényszerűségek folyamata. Ebben a folyamatban a most emlegetett nemzedéknek, egész generációknak és azok egyedeinek tudatába és lelkébe azt ültetik vissza, amit gyerekkorban kiöltek belőle. Harsány piacgazdasági „igazságokat”, „tulajdon szentségét”stb. oly kíméletlen hévvel tukmálnak beléjük, mint amilyennel négy-öt évtizeddel ezelőtt a birtoklás ösztönét kiirtották a személyiségükből…
Ha így nézem a dolgokat, akkor azt kell mondanom, hogy Gáspár Áronék nemzedékének történetét, amely a kommunisztikus közösségi mítoszban kezdődik, és ma már szinte érthetetlennek, netán elképzelhetetlennek számít, nos, ezt MOST olvassuk, tehát a nem is olyan régi történet szereplőinek és mai olvasóinak élete, életérzékelése között olyan feszültség és ellentét támad, amely „átrajzolja” az olvasott történetet. Különösen a valós történelmi folyamatok alakulásának ismeretében.
Én csupán arra emlékeztetnék, hogy mindez a ma élő emberek- egy nemzedékének tudatában és életében „valóságosan” zajlott, zajlik – és erről valamiért szemérmesen és szégyenlősen hallgat az irodalom.

Pontblog: A Kivégezzük nagyapádat az évtizedekkel ezelőtti magyar, székelyföldi társadalom legrejtettebb életfunkcióinak átvilágítása, zsigeri történések látlelete. Negyven év múltán Ön a könyve szociológiai vonatkozásait tartja fontosabbnak, vagy más vonulatai foglalkoztatják – még mindig?

Szávai Géza: Számomra most az tűnik érdekesen izgalmasnak, hogy micsoda személyiség-deformáló erők játéka megy-ment végbe a régiónkban. Erről még nem szólnak regények, mert rettenetesen érzékeny téma: egy nemzedék hihetetlen történelmi szédülete. Ezért igen mély értelmű lélektani rejtély is húzódik itt: mi az, amit elviselünk, vagy alig viselünk el ebben a furcsa korszakban, és mi az, amit magunk teszünk elviselhetetlenné akár a hozzánk közelállók, családtagjaink számára.
A Kivégezzük nagyapádat történéseire visszatérve: a történelem szeszélyeinek kiszolgáltatott Gáspár Áron végzetesen egyedül marad. Kommunista hatalom-kéjencektől terrorizált felesége szerencsétlen szülés következményeként elveszíti gyerekét és a lehetőséget, hogy újabb gyerekei születhessenek. Áron korán elhalt testvérbátyja gyerekét, Fruzsinát nevelik fel együtt, állandó rettegésben. Ez a rettegés biológiai és társadalmi gyökerű – egyszerre.
Gáspár Bence különös, ritka betegsége (korai elöregedés, kamaszkori halál) egyúttal metafora- és jelkép-szerűen itatja át a regény történéseinek ívét.
Ugyanakkor Fruzsina a beteg fiú kamaszkori kalandjából származik, édesanyja pedig ugyancsak kamaszkorú, éretlen és felelőtlen – gyerekét elhagyó – cigánylány.
Gáspár Áron három embert, feleségét, önmagát, és korán elhalt bátyja félcigány gyerekét menti át évről évre, évtizedről évtizedre a rendszerváltozásra készülődő, veszélyes történelmi időkben…
…Az bizonyos, hogy amikor írtam, nagyon fiatalon (huszonnégy éves koromban) is nyomasztott ez a regény. Az egésze: EGYÜTT. Egyrészt azért, mert reménytelennek tűnt a közlése, másrészt mert él(t) az az általános nézet, hogy minden prózaíró elrontja az első regényét. Én pedig nem akartam elrontani éppen ezt a regényt. Azt is mondják, hogy akkor regény egy regény, ha megírása után ötven évvel még olvasható… Esetemben még nem telt el az ötven év, tehát „vélekedhetek” és töprenghetek. Tíz év múlva újraolvasom.

Forrás: Pontblog
2014-04-24


VISSZA

Lapozz bele a könyvbe:

Tartalom

(szoba, a szobában asszony)
(lesimítani a bajszot)
(győztesek)
1. ÍGY KEZDŐDÖTT A VILÁG
(arcok)
(fűszálak)
2. SERKEN
3. NYITOTT KÖNYV
4. ÖREGEDŐ KÉPEK
(villámlás)
5. KIVÉGZŐSDI
(általában én volnék a hóhér)
(kegyelem)
(simogatás)
(piramisok)
6. FÉLELMETES, FÉNYES MADÁR
7. FEJEMEN LENIN-SAPKA
(menyasszonytánc)
(robogás)
(kicsi-világ)
8. VÉDTELENÜL
9. ISTEN SZAKÁLLA
10. SZAVAK, MOCCANÁSOK
11. CSALÁDI FÉNYKÉP
Jegyzet

Látogatások száma 2014. 04. 23. óta:
34216