Múlt évezred Marienbadban Látogatások száma 2009. 09. 01. óta:
14327
Ismerd meg a szerzőt:


Az érzékeny, rendkívül tehetséges, kilencéves fiú a máriarévi gyermekotthonban talál pár évre menedéket, majd innen is tovább sodorják a rendszerváltás utáni Magyarország válságos történései. Szávai Géza regényének kilenc könyve hatalmas folyamként járja át - és körül! - a "gyerekfelnőtt" Vincze Flórián elképesztő világát. A kamaszlélek kivételes logikával táplált kohójában a 2000-es éveink (napjaink) izzanak, a történelem ontja a salakot, és a hihetetlen precizitással megidézett körülmények forgatagában a szereplők sorsa bűnök, vezeklések, politikai csaták, pszichológiai játszmák és megrendítő érzelmek között kanyarog az előreláthatatlan végkifejlet felé.

Megrendelhető innen:
A Múlt évezred Marienbadban egyik fejezetéből olvas szemelvényeket Kovács Lehel színművész a 2009. áprilisi könyvfesztiválon.


Láng Zsolt: A napok szaporodnak

Szávai Géza: Múlt évezred Marienbadban. Regény

Pont Kiadó, Budapest, 2009. 760 oldal, 4200 Ft

Aki óvakodik a nagyszabású művektől, az se ijedjen meg. A könyv több mint hétszáz oldalas ugyan, ám a szellős sorok, a termetes betűk megkönnyítik az olvasást. A lapok tapintása puha, a lapozás könnyű, élvezetes. Mintha a könyv tipográfiájával is sugallani szeretné a címbeli múlt évezred nosztalgikus nyugalmát, a kényelmes fotelek, derűt árasz¬tó állólámpák, szivarillatú szobák olvasóbarát hangulatát.
Nagyszabású regény, a szó minden értelmében. Különleges szövésű vászonra festett tabló. Fordulatos cselekményű elbeszélés. Jóllehet nem könnyű elmesélni a cselekményét. Van egy gyermek, akit az anyja pénzért szül, de a nagyanyja megmenti, árvaházba adja; az árvaházban a szokott életet éli, de különleges képességei megmentik a durvaságoktól. Pártfogói akadnak, egyengetik útját. A gyerek zseniális képességű, rögzít mindent, amit lát és hall; négyzethálós szerkezetet konstruál, és a hálószemekbe mindent aprólékosan bejegyez. Nagyszabású világábrázolás ez, maga a módszer teszi azzá: a szétterülő négyzethálós térkép, amely a messziről átláthatatlant elemi alapformákra bontja.
Mi a regény? Természetesen több válasz is adható. Talán azt az elbeszélést lehet leginkább regénynek nevezni, amely sikeresen megkonstruálja azt a történetet, amelybe belefér a világ példázata. Olyasmi tehát, mint a legkisebb közös többszörös vagy a legnagyobb közös osztó. Mindkét eset érvényes, mert mindkét esetben a közös vonások fejeződnek ki.
A történet akkor a leghitelesebb, ha a benne felbukkanó egyéni és a példázatként kint maradó általános minél közelebb jut egymáshoz. Olyan számsor tehát, amely a legnagyobb számot is tartalmazza. Gauss sora vagy akár Finobaccié. Az első nap, csak egyetlen nap, de a második napban már benne van az első is, „és mindaz, amit az elsőből megjegyeztünk". Ha így számoljuk a napokat, akkor öt nap voltaképpen tizenöt nap lesz. És hat év, akár egy évezred is lehet. Ha valaki a rögzítés igényével minden napot feljegyez, ha egyáltalán nem akar elfelejteni semmit, akkor a napokat egészen másképp kell számolnia. Képzelete valósággal töltődik fel. Ennek a valóságnak az alapja pedig a megfeleltetések sora. Hat év Má¬ria¬ré¬ven, annyi, mint egy évezred Ma¬rien¬badban. Hat év eszmélés annyi, mint az emlékezet kilenc háza. Vagy a torony száztizenkét lépcsője. Vagy akár a Könyvek Könyvének kilenc fejezete. Nem a történet e regény tétje. Vincze Flórián kimegy Amerikába, mert otthon nem kell senkinek. Nem, nem ez történik. Az anyja azért szülte, hogy eladja az amerikai házaspárnak. De a nagyanyja kicsempészi Erdélybe; álnéven utazik, igaz, még csak két hónapos. Hamis útlevéllel kimenti nagyanyja a csíksomlyói búcsúra induló karavánnal. Szé¬kely¬szent¬lász¬lón lel menedékre, míg hazájában keresik. Aztán visszaviszik Máriarévre. Itt is van egy jelképes megfeleltetés, Csík¬somlyó és Má¬ria¬rév között. Az utóbbi azért is beszédes név, mert idézetként többször elhangzik, hogy „Mária levette kezét az országról", aminek nem annyira a tartalma a lényeges, hanem a konkrétsága. Regény és valóság folyamatos megfeleltetése kifejezetten, érezhetően erőteljes szerzői szándék eredménye. A regény egyik legizgalmasabb tétje, hogy a mindennapi valóságot hogyan képes megszólaltatni, önkörébe bevonni. Hogyan lesz az aktuálpolitikából regénytéma, hogyan lesz a politikából irodalom? Nem könnyű mai regényben leírni Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor nevét. Pláne nehéz a világpolitika szereplőiről, Putyinról meg Bushról írni, anélkül, hogy az irodalmiság ne csorbulna. De mások is benne vannak, Tamás Gáspár Miklóstól Schmidt Máriáig, fura hangulatot teremtve.
Tulajdonképpen a történet csak addig érdekes, amíg szét nem oszlik az illúziója is. Amikor mindenestül beleoldódik a könyvbe, akkor már nyugodtan, gátlások és előítéletek nélkül elveszhetünk a részletekben. Maga a történet is feladja a küzdelmet, hogy történet legyen, és ettől kitágul, kifut a porózus határtalanságba, mozaikossá válik, miként Zsanett tekintete, amellyel miközben Vincze Flóriánt nézi, látja azt is, hogy az mit gondol róla, látja, hogy látja, mi van a ruhája alatt, és látja, hogy látja, miként látja ő a fiú alsógatyája alatt a fürdőnadrágot. Amikor a valóság belebukik saját szerepébe, akkor válik élethűvé. Az tűnik igazinak, aki nem visel valódi nevet. Mintha megfordulna a dolgok menete. Mintha a meg nem nevezett öngyilkos költő, aki besúgó volt, azért lenne elevenebb, mint a forradalomról szónokló Tamás Gáspár Miklós, mert konkrét nevét regénybeli ábrázolata helyettesíti. Akinek neve van, csak a neve kerül bele a regénybe, mígnem a névtelen öngyilkos költő mindenestül jelen van. Mintha előbb minden szereplőnek le kellene tennie a külső burkát, hogy átléphessen a regény belső körébe.
Megrázó, ahogy lecsupaszodnak, ahogy kinőnek mint szörnyállatok a gazdatestből, ahogy lefejtődnek újsághírként létező önmagukról a szereplők. És ugyancsak megrázó, ahogy a mondatok is kilépnek mondajelmezükből. Épp akkor tudják az összefüggések sejtelmes láncolatát a leginkább felszínre hozni, amikor látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz.
Néha csak ennyi áll a csillaggal határolt bekezdésekben:
„Testbeszéd.
Testnémaság."
Szávai tulajdonképpen végig azzal kísérletezik, hogy a tetszőlegesen szétágazó történet meddig maradhat még regény. Azt feszegeti, hogy az el nem beszélt regényt miként lehet körülhatárolni. Vagy csak az elbeszélt regényt lehet regénynek nevezni? Amelyben szépen összeállnak a mondatok, amelynek klasszikus ívű mondatai szigorúan egymáshoz kapcsolódnak? A mondat akkor mondat, ha pont van a végén? De mi történik, ha nem tesszük ki a pontot? (Szávai kis- és nagyregényeket tartalmazó Ki ment át a havon? című tavalyelőtt megjelent kötetében volt egy egymondatos regény, lényegében egyetlen, pont nélküli mondat. Talán épp a pont elhagyása miatt lehetett regénynek nevezni?) Regénypoétikailag világosnak érzem az írói szándékot. Ugyanakkor pontosan a mondatok szintjén érzek olykor zavart. Mert elbizonytalanítanak a szándékbeli következetesség túlontúl is racionális okfejtései. A főszereplő fiú, Vincze Flórián mondja: „És amit mondok, az elhelyez engem az Almásvécsről látott világban, hiába ismerném egyenként Magyarország mind a tízmillió lakosát, mert mind a tízmilliónak ismernem kellene az összes ismerősét, és azt, hogy mi van a fejükben - és akkor kerülhetne a fejembe Magyarország összesített fejeinek a tartalma, ennek a minimum tízmillió homokszemcse-agyból álló homoksivatagnak a késztetése, amelynek egyik szélén áll a sérült Kuvasz, egy éve kapták olyan hazugságon, amely miatt a sivatagi homoknak „Az írottnál mélyebben fekvő!" törvényei szerint mennie kell, és menni fog, ezt mindenki tudja, ő is, mégis marad és sérülten bizonygatja: „Eltökélt, tele küzdésvággyal!", vele szemben az önfeledt Vizsla nem áll egy helyben, hanem előreszalad, hátrál, ide-oda futkos, csak arra vigyáz, hogy nézzen, nézzen, és a nézése sugározza: elszánt a harapásra, de annyi harapnivaló van, hogy tanácstalanul szalad előre-hátra...
És a köztársasági elnök..." stb. stb. Ki van téve a pont, ám érzésem szerint túlszalad a mondat rajta. Nem a külvilág kerül bele a regénybe, én nem is Vincze Flórián vélekedése, hanem a külvilág saját kommentárja önmagáról. Nem Flórián szólal meg, hanem a világ. Nem tudom eldönteni, hogy példának okáért ez a szellemes passzus kié, Flóriáné, avagy az önmagát kommentáló világé: „A pénz olyan, mint a gyep, a gyep betakarja a földet, na de »Gyepből lehetetlen három-négy takarót a földre teríteni!«, márpedig a pénz olyan gyep, amely kezdetben épp hogy lefedte a Föld némely részeit, aztán az egész Földet, »Ekkor mutatta valóságosan a gyep, hogy a Föld mekkora, mennyit ér!«, de most már körülbelül négy rétegben fedi be a pénz-gyep a Földet, és mindenki azt reméli, hogy a földre terülő négy rétegnyi pénz-gyep mindegyik rétege valóságos." Nem tudom eldönteni, hogy az író, miként leghitelesebb mondatai, lerakta-e a jelmezét.

Forrás: ÉLET ÉS IRODALOM
2009-11-13


VISSZA

Lapozz bele a könyvbe:

Tartalom

Első Könyv
KIFUTÓPÁLYÁK, REJTVE
mottó: "csodálatos ez a robogás!"
(Holló Bence)

A kínai játszma • 7
Torlódás • 14
Lazulás • 23
Kallódó nap • 31

Második Könyv
NAPOK, EGYIDEJŰSÉGEK
mottó: "az van, hogy például ülök a vonaton"
(Vincze Flórián)

Magában egy nap • 37
A halál megy tovább? • 38
Egy nap, meg a második • 44
Az intelligens bicska • 59
Napok többedmagukban • 67
A grófi szérűn • 72
Napok egymásba hullva • 77
Matektanár-egyenruha • 87
Hónapok, évek • 95
Mi változott itt meg? • 100
Szeptemberig az idő • 102
Bakelitszalag • 110

Harmadik Könyv
ÁTJÁRÁSOK
mottó: "Isten mindenki nyelvén beszél"
(Mayer Jolánka)

Saját tavunk • 115
Sávváltás • 123
Zárt körök • 129
Véges számú gyerekek • 141
Sétáljunk! • 147
Bárány, gróf, kisbaba • 160

Negyedik Könyv
VASÁRNAPI ÉVEK
mottó: "Van ilyen, Pithagorász!"
(Zsanett)

Szabadgyep • 177
Forradalom-kitörések • 198
A Pszichológia látogatása • 221
Vakügetés • 258
A rettenetes túlerő • 277
Tetőzés • 310

Ötödik Könyv
AMIKOR MEGTELIK A FEJEM
mottó: "Az agyam ellen nem tehetek semmit?"
(Vincze Flórián)

Grófok álma • 341
Utolsó vasárnap • 355
Nagyon régen • 367
Ájult ember nem álmodik • 386
Jolánka néni találkozása gróf Esterházy Orsolyával • 397
Biztonságos helyek • 415

Hatodik Könyv
A MEGCSALT JÓZSEF ORSZÁGA
mottó: "Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom,
Mária a kezét mindenképpen levette róla."

(Gyurcsány Ferenc)

Fagylaltozás a sivatagban • 437
Ahogyan néznek minket a kutyák • 453
Az apák iszkolása • 464
Elkülönített tanúk • 490
Tavasszal halnak az öregek • 515

Hetedik Könyv
ZSANETT HÁZA
mottó: "Gondolt egyet magába’,
Kiszaladt a világba"

(Nikolett)

Nagy szerelmű férfiak • 535
A test, ha még nincs magánál • 547
Énekes tyúk hergeli a várost • 557
Ki sétáltat? • 567
Ismerkedés Rubikonnal • 577
Nagy utazások • 591
Pőre igazságok • 605
Szellemecskék, földre szállva • 618
Elárvult fiúnk • 625
A bőrömmel is látok • 631

Nyolcadik Könyv
EMBERBEN, FŰBEN
mottó: "Méltán haragszol-é?"
(Isten*)

*Jónás könyve 4.4
Kipeckelt • 641
Pillanatnyilag • 647
„Bábel-tornyok” • 667
Pár hét múlva vége a napnak • 677
Kiterjesztések • 683
Esterházy grófék látogatása • 693
Találkozás a lélekkel • 702
Nyilvános titkok • 708

Kilencedik könyv
FELHŐ-KANTÁTA
mottó: "A vezeklés sem mérhető"
(gróf Sztojka Aladár)

Jogosan haragszol • 729
Vidáman mondta • 739
Mielőtt meghalt • 746