Az érzékeny, rendkívül tehetséges, kilencéves fiú a máriarévi gyermekotthonban talál pár évre menedéket,
majd innen is tovább sodorják a rendszerváltás utáni Magyarország válságos történései.
Szávai Géza regényének kilenc könyve hatalmas folyamként járja át - és körül! - a "gyerekfelnőtt" Vincze Flórián elképesztő
világát. A kamaszlélek kivételes logikával táplált kohójában a 2000-es éveink (napjaink) izzanak, a történelem ontja a salakot,
és a hihetetlen precizitással megidézett körülmények forgatagában a szereplők sorsa bűnök, vezeklések, politikai csaták,
pszichológiai játszmák és megrendítő érzelmek között kanyarog az előreláthatatlan végkifejlet felé.
Egyes vélekedések szerint a magyar regény azért sem tud betörni a világirodalomba, vagy legalábbis a világpiacra, mert a magyar írók rendszerint csak egy, esetleg két nagyregényt írnak, s azok is nagyon hasonlítanak egymásra. Holott a nemzetközi piacra a legalább öt-hat, piacképes, jó könyvvel rendelkező író nevezhet be eséllyel – az első két könyv rámegy a marketingre, és igazából csak a harmadik-negyedik kötet számíthat komoly érdeklődésre. Szávai Géza megfelel a fenti kritériumoknak, már ami a nemzetközi siker esélyességére vonatkozik –, elméletileg legalábbis, viszont gyakorlatilag a hazai olvasóknak is csak szűk köre ismeri az írót, holott életműve – terjedelmileg is, minőségileg is – jelentősnek mondható. Szávai Géza regényei mind mások, elég, ha csak a 2000-ben megjelent Székely Jeruzsálem című monumentális esszéregényét, illetve a 2006-os Aletta bárkája című regényt említem. Az előbbi az erdélyi Bözödújfalu szociografikus történetébe ágyazva az identitás problémáját járja körül. A falut ugyanis zömmel székely szombatosok, másképpen ’zsidó hitű székelyek’ lakták századokig, aztán a Ceausescu-rezsim elzárva a patakot, elárasztotta, víz alá temette. Az Aletta bárkája című – szerintem világirodalmi minőségű – regénye is a nemzeti nyelvi, kulturális identitást vizsgálja, számunkra egzotikus, japán környezetben, a holland misszionáriusok és a szamurájok konfliktusa, majd a misszió megszüntetése idején.
Szávai Géza legújabb monumentális, hét és félszáz oldalas Múlt évezred Marienbadban című regénye, melyet természetesen nem hasonlít az író előző műveihez, sem témáját, sem megformáltságát illetően. A kilenc könyvre tagolt regény története napjainkban játszódik. Főhőse egy koraérett, gyerekfelnőtt állami gondozott kisfiú, Vincze Flórián. A hiperérzékeny fiúcska autista, keveset beszél, írni-olvasni alig tud, viszont kiváló matematikai-logikai érzékkel rendelkezik. A nevelőintézet egy vidéki kastélyban működik, itt találkozik, illetve talál egymásra az autista kisfiú szintén elárvult nevelőtanárával, Holló Bencével, akit a felesége hagyott el. A tanár pártfogásába veszi Vincze Flóriánt, s még azt is kijárja, hogy májusban fölvegye az első osztályba. A tanár révén a nevelőintézet kesze-kusza felnőtt világába is bevezet a regény; hivatali csatározásokra, családi, magánéleti konfliktusokra, játszmákra, elfojtott vágyakra, bűnökre és vezeklésekre nyílik rálátása az olvasónak – s ezeknek a realisztikus történeteknek a mozaikjaiból kombinálja ki Vincze Flórián a valószínű és a lehetséges igazságokat. A regényből jóval több világ felé nyílik út. A félárva, félvad, jobbára ösztönlény gyerekek világát szociológiailag, lélektanilag is hitelesen jeleníti meg az író, ahogyan a társadalom perifériáján, szinte társadalmon kívül próbálnak, Münchhausen báróként kizárólag magukra hagyatkozva fölnőni – érzelmileg, sőt szexuálisan is kiégve, miközben jóvátehetetlen sebeket okoznak maguknak és társaiknak. Ráadásul az intézetben gyilkosság történik – egy intézeti kislányt holtan találnak, a tragédia okának, folyamatának földerítése képezi a regény másik megrendítő szálát. De a regény optikája a kétezres évek Magyarországának közéleti csatározásait, egészen a legutóbbi országgyűlési választások választási propaganda-hadjáratig is pásztázza. Azaz, a rendszerváltozás utáni Magyarország abszurdba hajló világának gyilkos-szatirikus kritikáját is magába sűríti a regény, a társadalom perifériájától a nagypolitikáig.
Izgalmas és meghökkentően problémaérzékeny, sőt provokatív Szávai Géza Múlt évezred Marienbadban című regénye.
Különös, hogy bár a rendszerváltozással megszűnt a cenzúra, a kortárs magyar írók mégis mintha óvakodnának a mai magyarországi viszonyokról írni – holott mindaz, ami velünk, körülöttünk történik, íróért kiált, hiszen összekuszálódtak viszonyaink, megingott, elbizonytalanodott az értékrendünk. Nem hibátlan mű a Múlt évezred Marienbadban című Szávai-regény, de a keresés, a tisztázás és tisztán látás szenvedélyes izgalma, amely a regényt mindvégig jellemzi, nem engedi lankadni az olvasó figyelmét. Benne az író a realista látásmódot az abszurd és a groteszk elemeivel ötvözve sajátos, erőteljes, fanyar nyelvi humorral érvényes kísérletet tesz arra, hogy – egy sokszereplős, sok szálon futó történetláncot elmesélve – értelmezze az életünket, látleletet adjon arról, hogy lelkileg, mentálisan hol is tartunk a harmadik évezred küszöbén.
Első Könyv KIFUTÓPÁLYÁK, REJTVE
mottó: "csodálatos ez a robogás!"
(Holló Bence) A kínai játszma • 7
Torlódás • 14
Lazulás • 23
Kallódó nap • 31
Második Könyv NAPOK, EGYIDEJŰSÉGEK
mottó: "az van, hogy például ülök a vonaton"
(Vincze Flórián)
Magában egy nap • 37
A halál megy tovább? • 38
Egy nap, meg a második • 44
Az intelligens bicska • 59
Napok többedmagukban • 67 A grófi szérűn • 72
Napok egymásba hullva • 77
Matektanár-egyenruha • 87
Hónapok, évek • 95
Mi változott itt meg? • 100
Szeptemberig az idő • 102
Bakelitszalag • 110
Harmadik Könyv ÁTJÁRÁSOK
mottó: "Isten mindenki nyelvén beszél"
(Mayer Jolánka) Saját tavunk • 115
Sávváltás • 123 Zárt körök • 129
Véges számú gyerekek • 141
Sétáljunk! • 147 Bárány, gróf, kisbaba • 160
Negyedik Könyv VASÁRNAPI ÉVEK
mottó: "Van ilyen, Pithagorász!"
(Zsanett) Szabadgyep • 177
Forradalom-kitörések • 198
A Pszichológia látogatása • 221
Vakügetés • 258
A rettenetes túlerő • 277
Tetőzés • 310
Ötödik Könyv AMIKOR MEGTELIK A FEJEM
mottó: "Az agyam ellen nem tehetek semmit?"
(Vincze Flórián)
Grófok álma • 341
Utolsó vasárnap • 355
Nagyon régen • 367
Ájult ember nem álmodik • 386
Jolánka néni találkozása gróf Esterházy Orsolyával • 397
Biztonságos helyek • 415
Hatodik Könyv A MEGCSALT JÓZSEF ORSZÁGA
mottó: "Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom,
Mária a kezét mindenképpen levette róla."
(Gyurcsány Ferenc)
Fagylaltozás a sivatagban • 437
Ahogyan néznek minket a kutyák • 453 Az apák iszkolása • 464
Elkülönített tanúk • 490
Tavasszal halnak az öregek • 515
Hetedik Könyv ZSANETT HÁZA
mottó: "Gondolt egyet magába’,
Kiszaladt a világba"
(Nikolett) Nagy szerelmű férfiak • 535
A test, ha még nincs magánál • 547
Énekes tyúk hergeli a várost • 557
Ki sétáltat? • 567
Ismerkedés Rubikonnal • 577
Nagy utazások • 591
Pőre igazságok • 605
Szellemecskék, földre szállva • 618
Elárvult fiúnk • 625
A bőrömmel is látok • 631
Nyolcadik Könyv EMBERBEN, FŰBEN
mottó: "Méltán haragszol-é?"
(Isten*)
*Jónás könyve 4.4 Kipeckelt • 641
Pillanatnyilag • 647
„Bábel-tornyok” • 667
Pár hét múlva vége a napnak • 677
Kiterjesztések • 683
Esterházy grófék látogatása • 693
Találkozás a lélekkel • 702
Nyilvános titkok • 708
Kilencedik könyv FELHŐ-KANTÁTA
mottó: "A vezeklés sem mérhető"
(gróf Sztojka Aladár) Jogosan haragszol • 729
Vidáman mondta • 739
Mielőtt meghalt • 746