Múlt évezred Marienbadban Látogatások száma 2009. 09. 01. óta:
14331
Ismerd meg a szerzőt:


Az érzékeny, rendkívül tehetséges, kilencéves fiú a máriarévi gyermekotthonban talál pár évre menedéket, majd innen is tovább sodorják a rendszerváltás utáni Magyarország válságos történései. Szávai Géza regényének kilenc könyve hatalmas folyamként járja át - és körül! - a "gyerekfelnőtt" Vincze Flórián elképesztő világát. A kamaszlélek kivételes logikával táplált kohójában a 2000-es éveink (napjaink) izzanak, a történelem ontja a salakot, és a hihetetlen precizitással megidézett körülmények forgatagában a szereplők sorsa bűnök, vezeklések, politikai csaták, pszichológiai játszmák és megrendítő érzelmek között kanyarog az előreláthatatlan végkifejlet felé.

Megrendelhető innen:
A Múlt évezred Marienbadban egyik fejezetéből olvas szemelvényeket Kovács Lehel színművész a 2009. áprilisi könyvfesztiválon.


Debreczeni Éva: Marienbad tragédiája, avagy: Máriarév, matek, magyarok

Minden embernek van agya. Ez egyeseken ugyan nem mindig látszik, és arról is olvashattunk a bulvársajtóban, hogy születhetnek gyermekek agy nélkül, s mégis életképesek – bár ki tudja, meddig és hogy milyen élet az agy nélküli élet. Vannak, akik mégis megpróbálják ezt megtapasztalni, állandó tévénézéssel besegítve. Könyveket már alig-alig olvasunk. A könyvek csak arra jók, hogy karácsonykor legyen mit ajándékozni azoknak, akik nem isznak, fogyókúráznak, és már minden egyebük megvan. A karácsonyra kapott könyveket aztán szépen fel lehet rakni a polcra, díszítik a lakást, mutatósabbak, mint a tapéta, és a vendégek a szobába lépve megállapíthatják: itt bizony nagyon művelt, olvasott emberek laknak! Jók még alátétnek, vagy ka kitörik a szekrény lába. A Múlt évezred Marienbadban viszont érdemes rá, hogy elolvassuk, s ne csak dísz legyen a lakásban.

A könyv nehéz, mert hétszázötven oldal. Ha az olvasó fejére esik tíz emelet magasságából, semmi jó nem származna belőle. De írójának lelke könnyű, mert kimondta a kimondhatatlant a két féltekés Magyarországról.

Minden agy két féltekéből áll: a jobb és a bal félteke. (Jelen esetben mindez pártfüggetlen.) A jobb felelős az érzelmekért, a bal az értelem, a logika, a hidegvérű gondolkodás forrása. Nevezik is épp ezért férfias féltekének a balt, és nőiesnek a jobbot. Egyeseknél fejlettebb az érzelmi, másoknál az értelmi rész, de „normális” esetben ezek kiegészítik egymást. Bizonyos cselekedeteinknél, döntéseinknél a két félteke „megbeszéli”, hogy melyikük legyen az irányító. Baj akkor van, ha ezek fordítva működnek, azaz olyan helyzetekben, ahol logikus gondolkodásra lenne szükség, érzelmi döntések születnek, és fordítva. Manapság többnyire ezekkel a hibákkal szembesülünk. Sajnos senki sem mondja meg, hogy mikor melyik féltekénk hibázott, vagy pedig ha megmondja, nem hiszünk neki.

Minden könyvnek van egy írója. Esetünkben Szávai Géza, aki Erdélyből, Székelyföldről származott el Magyarországra, s ezzel nincs egyedül sem a hétköznapi állampolgárok, sem pedig a művészek sorában, hiszen – bár ilyen szemponból nem történt soha semmilyen felmérés – meg lehet becsülni, hogy az anyaország lakosainak legalább fele (plusz egy?) erdélyi gyökerekkel rendelkezik. Szávaiék kevéssel a rendszerváltás előtt távoztak, tehát még jókor ahhoz, hogy magukénak érezhessék Magyarország későbbi történetét, és most már ne (csak) az erdélyi magyarokért kelljen aggódniuk, nyakukba vehették az egész nemzet nyűgét s nyilait, tőstül-gyökerestül.

Minden könyv valamiféle indulat miatt születik. Ez lehet olykor a bosszú is, vagy csak a bosszúság – és ez két különböző dolog. Szávai Géza szertenézett, s valamit bizonyára ő se lelt. Más dolgokat viszont lelt, amelyeknek nem örült. Írói munkássága megengedte neki, hogy ne csupán újságcikkekben mondjon véleményt, ne csupán lámpással járja be az ország utcáit, ne hordók mélyéről vagy tetejéről szónokoljon, hanem rejtjeles üzenetet írjon a hazához, hétszázötven oldalon keresztül. Fejtse meg, aki tudja s akinek van rá érkezése.

Minden könyvnek van címe. A cím mindig valami érdekes, titokzatos, sokat sejtető, a történet egészére utaló szókapcsolat kell hogy legyen. Szávai Géza könyvének címe amolyan plakátfelirat, találós kérdésbe oltva. Marienbad neve visszacseng a vájtabb fülekbe egy valamikori film címéből, amit vagy látott, vagy nem, de hogy volt ilyen, az valahol felböffen az emlékezete mélyéről. A múlt évezred a történelemre villantja rá a vakut, a komolyságra, az olvasó felelősségére. De ez ne kedvetlenítsen el, majd kiderül, hogy mégsem. Azaz igen, de nem annyi. Csak épp tavaly, tavalyelőtt, pár éve történt. Vagy nem történt, mert fikció is kell, de történhetett volna.

Minden könyvnek van főhőse. Itt egy tizenkét éves gyerek, azaz jobban mondva gyerekfelnőtt, Vincze Flórián. Nemcsak azért, mert koravén, koraeszes, koratehetség, koraérett és koraszexuális életet él, hanem mert gyerekfejjel felnőttként gondolkodik. Mintha agyába egy felnőtt agyát, testébe egy felnőtt génjeit, sejtjeit ültették volna, csak porhüvelyt tévesztett a teremtő. Voltaképpen sejteni lehet, hogy talán egy olyan társadalmi rétegbe tartozik, ahol a gyerekek hamar felnőnek, sokak számára megütközést keltő módon már zsenge korban élnek szexuális életet, házasodnak, gyereket szülnek. A történet hőse ezenfelül még zseni is, korát meghazudtoló matematikai tehetség. Igaz, a többi tantárgy nem annyira érdekli, kivéve az idegen nyelveket és a gyorsírást – de mindent képes megtanulni, levezetni a matematika szemszögéből, és annak prizmáján keresztül szemlélni a világot. Mindez olykor fárasztó is olyan olvasók részére, akik már elfelejtették, amit az iskolában matekből tanultak. Márpedig a gyerekfőhős folyton számol, kalkulál. Kitalálja, hogy ha jobban akar haladni munkájával – mert tudományos dolgozatokat ír! –, akkor a napot fel kell osztania négy kisebb, hatórás napra, melyekből hármat átalszik, mint éjszakát, hármat ébren tölt. Így egy év alatt több mint egy évezredet élhet át és meg. Sőt, végül már az alvással is spórol, gyorsalvást alkalmazva, mely később váratlan ájulásokba, majd kórházba juttatja.

Minden könyvben van egy sztori. Olykor kettő vagy még több, párhuzamosan vagy merőlegesen, összefonódva, rejtve vagy nyíltan, bogozhatóan és bogozhatatlanul. Ebben a könyvben Flórián történetét maga a főhős meséli el, hol egyes szám első személyben, hol pedig harmadik személyben, mintha kívülről szemlélné saját magát. Gyermekeknek sokszor sajátos beszédmódja az, hogy úgy beszélnek magukról, mintha mások mondanák róluk, ami megesik velük. Ezt a kétféle beszédmódot a főhős olyan sűrűn váltogatja, hogy kapkodhatjuk a fejünket és az agyunkat, hogy nicsak, most ki beszél...? Mert megszólal olykor a többi szereplő is, váratlanul belemesél a levesbe.

Minden könyvben vannak szereplők. A főhős, Flórián a többszörösen hátrányos társadalmi helyzetű gyermekek képviselője, akinek anyja, Marietta a legenyhébb kifejezéssel élve is örömlány, aki viszont nem csak ebből és pornózásból tartja fenn magát, hanem hivatásos gyerekgyáros. Azaz: csak azért szül gyereket évente, hogy eladhassa őket jó pénzért gyermektelen nyugati házaspároknak. Az anyát gyermeke egy pornókazettáról ismeri, ahol az kutyákkal szexel, és ez fiának később kényszerképzeteket, rémálmokat okoz. Érdekes, hogy Flórián nagyanyja még egy „normális” asszony, aki valahogy felkutatja lánya gyerekeit, s visszalop közülük kettőt. Flóriánt egy ideig Erdélyben rejtegeti (minden út Erdélybe vezet...!), majd a fiú gyermekotthonba kerül, kishúgát pedig a nagymama neveli. Flórián nem ismeri az apját, voltaképpen senki sem tudja, hogy ki is az ő apja, bárki lehetne, anyja életvitelét tekintve. Emiatt a fiú világképe, Isten-képe és apa-képe teljességgel sérül, minden gondolatát az apátlanság, apa-hiányérzet, apa-gyűlölet és apa-keresés irányít. Pedig apja helyett apja lesz legfőbb segítője és pártfogója, matematikatanára, aki felismeri rendkívüli képességeit és pártfogolja. Ideje is van rá, mert elvált ember, akitől saját gyerekei távol élnek. Van még egy fogadott nagyapa, aki szintén rokon, bár nem zenész, hanem dinnyéket őriz a piacon és gazdagok kutyáit sétáltatja, de mindent megtesz a családért, amely nem is az övé. Flóriánnak a matematikai képességei és a túlfejlett bal agyféltekéje nem engedik meg, hogy családban gondolkozzon, hogy szeretetet érezzen bárki iránt. Bár állandóan stresszesen aggódik kishúgáért, és voltaképpen imádja őt, de nem jön rá, hogy ez az érzés maga a szeretet.

A könyv kitalált szereplői mellett vannak valóságosak is, többnyire politikusok, akikkel a tévében, a számítógép képernyőjén, álmaiban találkozik a főhős, és mond róluk véleményt, néha kikandikál az író lólába. Remek fricska a kutyafejűvé vált politikai hasonlat: Gyurcsányból lesz a Kuvasz, Orbánból a Vizsla, Bush elnökhöz legjobban a Pitbull tulajdonságai illenek, Kóka János Pincsiként pitizik. Condoleezza Rice is megjelenik a budapesti színen, akit Flórián képzeletében néger Szűzanyává avanzsál. (Vigyázat: a könyv egyes ötletei sérthetnek bizonyos vallásos meggyőződéseket!) Az is fura, hogy Flórián a gyermektelen Kádár Jánost inkább el tudja képzelni Magyarország atya-figurájának, mintsem Nagy Imrét, akit pipogya áldozatnak titulál. Megjelenik mint szereplő még ismert tévériporter, pszichológus, közéleti figura is, saját néven, álnéven, névtelenül. Az ember-kutya párhuzam végigvonul az egész regényen, meghökkentő asszociációkra adva alkalmat a több százezer kutya országában.

Minden regényben vannak helyszínek. Esetünkben a fő helyszín Máriarév, amit csupán egy helyen neveznek Marienbadnak, valami régi festmény kapcsán. Az egykori csodálatosan szép kastélyban állami gondozott gyerekek élnek, a leggyakoribb név a Lakatos. Ezeket az árva, félárva vagy csupán elhagyott gyerekeket, akikről szüleik lemondtak, s az állam gondjaira bíztak, Flórián mind grófoknak tekinti és annak is titulálja őket. Hiszen ha valaki kastélyban él, az csak gróf lehet. Ám a kastély a magaspolitika hullámverései miatt kiürítésre kerül, és az ott lakók számára itt lesz vége a mesének.

Minden könyvben van idő. Az a kor, amelyben a szereplők élnek, a valóságosak és a kitaláltak is. Kétezerhat-hét magyarországi eseményei közt zajlik a főszereplők élete, naplószerűen elevenednek meg az akkor látottak-hallottak.

Minden könyvnek megvan a maga nyelvezete. Ha ez a könyv napjaink bazmegoló Magyarországáról szól, akkor szinte óhatatlan, hogy csúnya szavak is bekerüljenek, amelyeket régen illett kipontozni. Mai magyar könyvben a nyomdafesték tűrőképességének határa a csillagos ég. S az ékes magyar nyelv gazdag tárházában van épp elég szóvariáció a kimondani tilos dolgokra. Szávai Géza mégsem él vissza a korhű nyelvezettel. A hétszázötven oldalon százalékarányban kevés a trágárkodás, ha összehasonlítjuk más magyar sztáríróknak akár egy lapra eső gusztustalankodásaival. Flórián csak néha káromkodik, de akkor váratlanul, minden előzetes bejelentés nélkül és cirkalmasan. Nem tudni, miért, szinte rohamszerűen, különlegesebb oka nincs rá. A szexjelenetek lefestésénél viszont a szerző nem hagyja ki az érzékletes népnyelvi leírást – csak semmi előkelősködés! Hiába a grófság.

Minden könyvben kell lenni szerelmi szálnak. A máriarévi gyermekotthon szerelmespárja a huszonegy éves Zsanett, az igazgatónő egyetemista lánya és a tizenkét éves Flórián. Ez kissé meredeknek tűnhet mindazon olvasók számára, akik nem hisznek egy tizenkét éves fiú nemi érettségében, de mint sejthetjük, ez egy más világ, más kultúra – mellettünk, velünk párhuzamos, s mint tanultuk, a párhuzamosok csak a végtelenben találkoznak. Ám mivel Flórián korához képest kifejlett testalkatú, jó pár évvel idősebbnek látszik, nem törhetünk pálcát afelett, hogy Zsanett eleinte pártfogólag, majd egyre inkább vonzalomból bevezeti őt a szexuális élet rejtelmeibe. Ebben ugyan nem ő az első, mivel Flórián elárulja, más intézeti lányokkal is szexelt már, sőt, szerelme egy kilencéves (!) kislány, Kriszta, akivel szintén nem csupán képletesen próbálják ki azt, amit a felnőttek szoktak csinálni egymással, mert számukra tény: mindenkinek dugnia kell. Kriszta nem az intézetben lakik, neki van családja, pesti újgazdagok. Ő később Angliába költözik, így ez a szerelmi szál elfonnyad.

Ami ebből a könyvből teljességgel hiányzik, épp az, amit gyermeki ártatlanságnak szokás nevezni. A gyermekszereplők itt aprócska felnőttek, felnőtt ésszel és gondolkodással, mi több, szexussal. És ez nem romlottság, hanem számukra teljességgel természetes. Mint ahogyan az is természetes, hogy gyerekgyilkos gyekekek kislányokat erőszakolnak meg, fojtanak vízbe, gyújtanak fel – a történtek a realitás szintjén, a napi sajtóból köszönnek vissza a regényben. A felnőttek intézkednek, ítélkeznek ugyan, de minden megy tovább, mintha semmi rémes nem történt volna. A gyermekkor teljes hiánya révén Flórián meg van róla győződve, hogy aki tizenkét évesen gyereket szül és nevel, annak kell hogy legyen szavazati joga is. Mert igazságtalanság, hogy csak a felnőttek szólhassanak bele a saját sorsukba. Ez így nem demokrácia.

Minden jóban van valami rossz. Ebben a könyvben az, amikor elérünk a végére. S nincs jó sztori tragédiák nélkül, ami itt sem marad el. De a legnagyobb tragédia, hogy mindez – s akkor is, ha csak a fele – valóság.

Forrás: SZAMOS c. folyóirat
2010-január-01


VISSZA

Lapozz bele a könyvbe:

Tartalom

Első Könyv
KIFUTÓPÁLYÁK, REJTVE
mottó: "csodálatos ez a robogás!"
(Holló Bence)

A kínai játszma • 7
Torlódás • 14
Lazulás • 23
Kallódó nap • 31

Második Könyv
NAPOK, EGYIDEJŰSÉGEK
mottó: "az van, hogy például ülök a vonaton"
(Vincze Flórián)

Magában egy nap • 37
A halál megy tovább? • 38
Egy nap, meg a második • 44
Az intelligens bicska • 59
Napok többedmagukban • 67
A grófi szérűn • 72
Napok egymásba hullva • 77
Matektanár-egyenruha • 87
Hónapok, évek • 95
Mi változott itt meg? • 100
Szeptemberig az idő • 102
Bakelitszalag • 110

Harmadik Könyv
ÁTJÁRÁSOK
mottó: "Isten mindenki nyelvén beszél"
(Mayer Jolánka)

Saját tavunk • 115
Sávváltás • 123
Zárt körök • 129
Véges számú gyerekek • 141
Sétáljunk! • 147
Bárány, gróf, kisbaba • 160

Negyedik Könyv
VASÁRNAPI ÉVEK
mottó: "Van ilyen, Pithagorász!"
(Zsanett)

Szabadgyep • 177
Forradalom-kitörések • 198
A Pszichológia látogatása • 221
Vakügetés • 258
A rettenetes túlerő • 277
Tetőzés • 310

Ötödik Könyv
AMIKOR MEGTELIK A FEJEM
mottó: "Az agyam ellen nem tehetek semmit?"
(Vincze Flórián)

Grófok álma • 341
Utolsó vasárnap • 355
Nagyon régen • 367
Ájult ember nem álmodik • 386
Jolánka néni találkozása gróf Esterházy Orsolyával • 397
Biztonságos helyek • 415

Hatodik Könyv
A MEGCSALT JÓZSEF ORSZÁGA
mottó: "Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom,
Mária a kezét mindenképpen levette róla."

(Gyurcsány Ferenc)

Fagylaltozás a sivatagban • 437
Ahogyan néznek minket a kutyák • 453
Az apák iszkolása • 464
Elkülönített tanúk • 490
Tavasszal halnak az öregek • 515

Hetedik Könyv
ZSANETT HÁZA
mottó: "Gondolt egyet magába’,
Kiszaladt a világba"

(Nikolett)

Nagy szerelmű férfiak • 535
A test, ha még nincs magánál • 547
Énekes tyúk hergeli a várost • 557
Ki sétáltat? • 567
Ismerkedés Rubikonnal • 577
Nagy utazások • 591
Pőre igazságok • 605
Szellemecskék, földre szállva • 618
Elárvult fiúnk • 625
A bőrömmel is látok • 631

Nyolcadik Könyv
EMBERBEN, FŰBEN
mottó: "Méltán haragszol-é?"
(Isten*)

*Jónás könyve 4.4
Kipeckelt • 641
Pillanatnyilag • 647
„Bábel-tornyok” • 667
Pár hét múlva vége a napnak • 677
Kiterjesztések • 683
Esterházy grófék látogatása • 693
Találkozás a lélekkel • 702
Nyilvános titkok • 708

Kilencedik könyv
FELHŐ-KANTÁTA
mottó: "A vezeklés sem mérhető"
(gróf Sztojka Aladár)

Jogosan haragszol • 729
Vidáman mondta • 739
Mielőtt meghalt • 746