@    
Látogatások száma 2011. április 10- től:
33963
Ismerd meg a szerzőt:


5. kiadás: 2013


4. magyar kiadás, 2011


2011


3. kiadás: 2008


Román ny.: 2008


2. kiadás: 2001


Első kiadás: 2000



Megrendelhető innen:
SZÉKELY JERUZSÁLEM
Esszéregény az identitásról
A könyv fotóiból készült kiállítás
a Frankfurti Könyvvásáron

Holl Ildikó: Nagyszabású kísérlet

Bözöd és környéke a helyszíne ennek a nem pusztán megjelenését tekintve súlyos könyvnek, Erdély egé-szen sajátos vidéke, ahol a nevezetes lelki zsidók éltek még a közelmúltban is, a zsidóságot önként válla-lók, vagy ahogy arrafelé nevezik őket, a szombatosok. Hogy kik is voltak ők? „A XVI. Század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Vérségileg semmi közük nem volt a zsidókhoz. (…) A máso-dik világháború idejére már csak néhány család maradt belőlük. Volt aki megkeresztelkedett, de volt, aki lágerbe, krematóriumba ment azokkal, akikhez erős kapcsolat fűzte: a hit.” De a könyv azért jelentős, mert nemcsak a szombatosság „jelenségét” tárgyalja, a sok-sok hasonló tematikájú könyvet összegezve, új jelentéseket felmutatva, távolabbra (földrajzi és politikai értelemben is) mutató összefüggéseket és tanulságokat megfogalmazva, hanem dekonstruálva a jelenség jelenségét és értelmezését, új módon köze-líti meg és kezeli a mindezt rögzítő történelmi tudatot is. Nem történelmi munkáról van szó, hiszen in-kább lehetne útibeszámolónak, naplónak, esszé-regénynek nevezni, és azért sem volna jó a történelmi vagy történeti jelző artikulálódása, mert legfőképp a hagyományos történelem-szemlélet kialakulásának zavarait, kusza fordulatait, ellentmondásait tárja elénk (anti-történelem-szemléletetet írva), valamilyen sokkal eredendőbb, eredetibb, valóságosabb valóság megrajzolásával, felidézésével. Nagyon impozáns kultúrtörténeti, szociografikus, historikus anyagot mozgat, de minden esetben a legvalóságosabb talajon (a Küsmőd partján) állva teszi meg ellenkezéseit, kiigazításait. Idéz a legrészletesebb dokumentumokból, vélekedésekből, miközben soha nem marad el a finomítás, az árnyalatok pontos beillesztése sem, a hely-színen egy az egyben vett tapasztalatok birtokában, hitelesítő élményekkel szavatolt kommentárral. Oly-kor csak a lehetőségeket logikusan végigondolók következetességével, olykor a realitásból fakadó ellent-mondás szigorával megtoldva.

„Az erdélyi kultúra jellegének, szerkezetének egyik lényeges vonásáról, a vallási megosztottságról, azaz különbözésről, annak okairól és következményeiről, a felekezeti színezet érezhetően meghatározó jelenlé-téről szólnak a kötet fejezeti.” Ezen a suta, napilapban megjelent tartalmi ismertetőn is látszik, mennyire nem erről szól ez a könyv. Vagy amennyiben maradunk efféle mondatoknál, akkor nem e feltárás merev szociografikussága a kiemelendő, hanem a feltárás hangneme és e hangnemből kikövetkeztethető feltárói igényesség, a feltáró életszemlélete. A szerző ugyanis ritka józansággal elemzi a felekezetileg is leírható felosztódás mentalitásbeli, életmódbeli, ízlésbeli, ünnepekben és gyászokban fellehető változatait, foly-tathatnók a napilapok stílusában. A ellegzetes színeket ezek a különbözések kölcsönözték az erdélyi mű-velődésnek és életnek.

A hangnemről tehát. A hang neméről. Angyal. Angyali józanság, ez a szó jut eszembe (Netán tündéri, hogy ezzel is hűek maradjunk a könyv egyik megidézett alakjához. Csak azért vetjük el, mert inkább a tiszta állhataosság, mintsem a tünékenység az atribútuma.) És a lépték is égi. Mintha a szerző egy alacso-nyan libegő felhőn ülne, és úgy járná be a Kösmőd mentén megtelepedett különös hangulatú falvakat, Etédtől Bözödig. És ezen a felhőn ül akkor is, amikor az időben kalandozik el, nem csupán saját gyerek-korába, hanem el egészen Péchi Simon kancellár koráig. Sajátos, a magyar irodalomban ismeretlen tájon hajózik keresztül. Aki járt már azon a vidéken, aki átutazott rajta egyszer is, egyetlen út alatt is az ember-be vésődik a táj, de talán nem is a táj, hanem a falvak oly eltérő és mégis annyira szelíd, egymáshoz haso-nuló képe. Annyira erőszakmentes minden. Mert a legtöbb faluban többféle templom is emelkedik. És ha netán egy templom volna, a következő faluban már alighanem másféle csúcs magasodik az ég felé.

Ebből az angyali józanságból tekinthetünk a mai kérdésekre is, ha ugyan vannak mai kérdések. Ennek az utazásnak az egyik legfőbb hozadéka az, hogy továbbvisz a mai kérdésekig. Rákérdez a mai kérdések-re. Létezik-e magyar–zsidó párbeszéd? Létezik-e keresztény-zsidó párbeszéd? S ha igen, az-e, amit annak mondunk? És akkor vajon kik között zajlik?

Kérdések. Nem mindenkit érdekelnek. Nem mindenkit foglalkoztat a felelet. De mindenkinek érdemes elolvasni ezt a könyvet. Nem azért, hogy megtudja, mi is volna a felelt. Bár nagyon higgadt, nagyon fi-gyelemreméltó feleletek fogalmazódnak meg, ez nem fontos. Hanem az az angyali józanság, amivel ha-sonló feleleteket ki lehet mondani, az fontos.

Úgyhogy ne foglaljuk össze, mire lyukadunk ki a könyv végén. Csupán egyetlen feleletet idézek, arra a kérdésre, hogy: kik is folytatnak zsidó-magyar párbeszédet? Bulizó fiúk és lányok, akik egymás kezét keresik…

Nem az első alkalom, hogy Szávai Géza hasonló témához, hasonló műfajhoz nyúl. De mindezidáig ez a legjelentősebb munkája. És nem csupán az ő könyvei közül emelkedik magasan ki.

Forrás: in: Látó (Marosvásárhely)
2001-04-01


VISSZA

Lapozz bele a könyvbe:

Bevezetés

Saját arcunk

Történelmietlen sorok a lelkiismeretről

Egy az Isten - akit keressünk

Egy táj megközelítése

Emberek - történelmen kívül

Egy táj a történelemben

Tragédiák és komédiák a világ közepén

Keletről a fény

Földhözragadt csoda

Ézsaiás 56

A conscientia határai

A kötődés körei

Istenek, emberek, gyerekek

"Fenekéből minden fundamentumot felhántak"

Huszadik századi metaforák, mítoszok, kalkulusok

Könyörgés fegyver ellen

A személyesség határai