@    
Látogatások száma 2011. április 10- től:
35596
Ismerd meg a szerzőt:


5. kiadás: 2013


4. magyar kiadás, 2011


2011


3. kiadás: 2008


Román ny.: 2008


2. kiadás: 2001


Első kiadás: 2000



Megrendelhető innen:
SZÉKELY JERUZSÁLEM
Esszéregény az identitásról
A könyv fotóiból készült kiállítás
a Frankfurti Könyvvásáron

Szőnyei Tamás: Életképek, halálképek

A történelem, az élet, a sors nagyon kegyetlen bír lenni, mert az ember is. Felnőtt is, gyerek is, tudatosan, ösztönösen. Itt ez a súlyos kötet, karácsony óta nem értem a végére. Bennem a hiba, nem a könyvben, bár nem egy laza olvasmány, nem lehet csak úgy végigfutni rajta. Meg kell küzdeni minden oldaláért, ahogy a szerző is tette, míg a privát történelem és Erdély története az önéletrajz, az esszé és az ismeretterjesztő irodalom találkozópontján össze nem állt valami nehezen meghatározható műfajú egésszé. A legszemélyesebb családi történetek váltakoznak történelmi eseményekkel. A meg-megállásra, elgondolkodásra, sőt a könyv le-letevésére késztető kapcsolódási pontokat jelzi, hogy oly sok bekezdés vége fut ...-ba. A Székely Jeruzsálem cím Bözödújfalura utal: a falu a XVI. század végén zsidó hitre tért (a könyv furán hangzó, a mai, itteni fül számára egész mást jelentő kifejezésével: zsidózó) székely közösségek, a szombatosok utolsó nyomait hordozza, immár kiürítve, a diktátor természetátalakító szeszélye folytán vízzel elárasztva. Szégyen, nem szégyen, én úgy emlékszem, ebben olvastam először, miért nevezik Erdély földjét legendásan toleránsnak: 1568-ban, a világon először, tehát ezerötszázhatvannyolcban törvénybe iktatták a vallásszabadságot, 1623-ban pedig Bethlen Gábor fejedelem kiváltságlevelet adott a máshonnan elüldözött zsidóknak. Mégis üldöztetés lett a szombatosok sorsa. Hiába ősi a törvény, nem véd meg a történelem kegyetlenségétől, sem felnőttétől, sem gyerekétől – csak egy eset a szerző istenhívő kiskorából: egy falubeli fiú megzsarolta, ha nem adja oda vadonatúj biciklijét, imádkozni fog azért, hogy haljon meg a kórházban fekvő édesapja, akitől kapta. És letérdelt, és imára kulcsolta a kezét.

Forrás: In: Magyar Narancs (Budapest)
2001-05-03


VISSZA

Lapozz bele a könyvbe:

Bevezetés

Saját arcunk

Történelmietlen sorok a lelkiismeretről

Egy az Isten - akit keressünk

Egy táj megközelítése

Emberek - történelmen kívül

Egy táj a történelemben

Tragédiák és komédiák a világ közepén

Keletről a fény

Földhözragadt csoda

Ézsaiás 56

A conscientia határai

A kötődés körei

Istenek, emberek, gyerekek

"Fenekéből minden fundamentumot felhántak"

Huszadik századi metaforák, mítoszok, kalkulusok

Könyörgés fegyver ellen

A személyesség határai