Ismerd meg a szerzőt:

A VÍGESZTENDŐ egy erőteljesen körvonalazódó humor-enciklopédia „tengelye” – és vígan forog körülötte minden, „miről tudni érdemes”. Ez a robusztus világérzékelés a teljességre tör.
„Az volna tragédia, ha az embernek nem lenne humora!”
VÍGESZTENDŐ
a humor körforgása a természetben
ÚJÉVTŐL ÚJÉVIG


Kecskemét, 2015 február 13, Művész Kávézó



Szávai Géza fontosabb regényei nem a „humor jegyében” fogantak, de a szerzőt pályája kezdetétől kitartóan foglalkoztatja az emberi természet mélyén meghúzódó derű.

„A humor előfordulása a természetben című tanulmányában Arisztotelész kifejtette, hogy ahol kacagás-lelőhelyre bukkantak a világban, ott a nevetés kellékeként szükségképpen embert is találtak.
Mivel kacagás nincs ember nélkül, ebből a nagy görög tudós véleménye szerint az következik, hogy az emberiség fennmaradása szükségszerűnek látszik. Mert kár lenne, ha a humor kiveszne a Földről. A gyémánt az ember nélkül is tovább ragyog, vagy a mélyben rejtőzik és tökéletesedik, de a kacagáshoz ember szükségeltetik.”



Megrendelhető innen:
Szarka Károly (Librarius) : A víg esztendő mellett vidámabb himnuszt is szeretne Szávai Géza

Az író sokféle műfajban alkotott már (korábbi interjúnkban beszélt könyveinkről), most kalendáriumot írt. Az Írók Boltjában tartott könyvbemutatón Tóth József színművész olvas fel részleteket a könyvből, a szerzővel pedig Bán Magda újságíró beszélget – utóbbinak nincs nehéz dolga, legalábbis a kérdéseket tekintve. Szávai Géza talán ezek nélkül is hosszasan sztorizgatna és csapongana történetei között.

"Arról beszélsz, amiről akarsz, nem pedig arról, amitől kérdezlek" – jegyzi meg Bán Magda az egyik mesélős blokk után kissé szemrehányóan, de azért mosolyogva. Amikor például az erdélyi kalendáriumok sajátosságáról kérdezné, Szávai rögtön a gyerekkoráról, a nevetésről és sok minden másról beszél, elhárítva a kérdést. Azt mondja ugyanis, hogy az erdélyiség, mint megkülönböztető jelző, inkább megoszt, ő viszont a olyasmiről szeretne szót ejteni, ami összeköt. Ilyen tehát a nevetés.

Szerinte egy erősen megosztott társadalomban erre van szükség, és ezzel a gondolattal nem is nagyon lehet vitatkozni. A székelyföldi gyerekkora visszautalva felidézi a szovjet és a román himnusz éneklésének kényszerét, de ezekből a kényszerekből sem von le semmiféle negatív következtetést: tüzes, pattogós himnuszok voltak, szemben az Erkel- és Kölcsey-féle magyar kesergéssel.

Hangsúlyozza, hogy nem érzi magát hazaárulónak csak azért, mert a Himnuszt kritizálni meri, de a dal – legyünk őszinték – nemcsak szomorú, de nehezen énekelhető is. Ezért tátognak a magyar labdarúgók is a válogatott meccsek előtt, míg külföldi kollégáik teli torokból dalolnak. Szóval nem a mi sajátosan enervált nemzeti indulónk gyalázásáról van itt szó, Szávai egyszerűen csak olyan himnuszra vágyik, amit még az abszolút hallással és a tökéletes énekhanggal nem rendelkező honfitársak is vidáman dalolhatnának.

Vígan, ha már víg esztendőért könyörgünk a magyarok istenéhez. A magyar kultúra azonban – Szávai nagy bánatára – a tragédiákhoz kötelezte el magát, a tetszelgős kesergésnek van hagyománya. Az író pozitív szemléletére jellemző ugyanakkor, hogy az előző rendszerben, amikor következmények nélkül nem nagyon lehetett utazgatni a világban, ő bejárta Romániát, és kis túlzással Erdély minden városában és falujában megfordult.

A régi és új saját írásokból összeválogatott, vendégszövegekkel tarkított Vígesztendő egy kalendárium, amely a švejki történetek nyomán halad, követi a a Jókai-, Krúdy-, vagy Rabelais-féle hagyományt, a nehéz sorsokat humorral oldja fel: működik az Óbudai Regényipari Egyet, Háry János Naszreddin hodzsával és Münchhausen báróval beszélget, a történetíró Tukididészből a tutit megmondó Tutididész lesz.

A könyvbemutatón a humor egyesítő ereje mellett a párizsi karikaturisták elleni merénylet is téma. Szávai szentel néhány gondolatot annak, hogy vajon hol van a gúny határa, de csak arra a következtetésre jut, hogy éppen Párizsban keresik (és persze nálunk is). Amúgy ő maga is rajzol – amikor egyszerre három napilapnak írt, és ezek a napilapok karikaturistát kerestek, azt füllentette, hogy ő grafikusnak tanult, és a kegyes hazugságnak köszönhetően szépen hízott is a pénztárcája.

A dedikálásnál aztán még engem is lerajzol, mindössze néhány másodperc alatt. Íme



VISSZA



TARTALOM

A tartalmas könyvek végén TARTALOM van, a Vígesztendő tehát tartalmas könyv. Ezen túlmenően pedig javasoljuk a víg olvasónak, hogy az egész könyvet tekintse TARTALOM-nak, azt böngéssze. Az alábbi tartalomjegyzékben ezért csak „válogatott” – eligazító – címjegyzéket adunk, hogy gyorsabban tájékozódhass, oh Víg Olvasó a tartalomnak tekintett tágas Vígesztendőben.

URAM, ADJ VÍG ESZTENDÕT
Az Óbudai Regényipari Egylet Kalendáriuma
A KÕBE VÉSETT NAGYKÖNYV – Tutididész bárkái
Az ember humora (A tutididészi szigetvilág)
AMIKOR KITÖRT A NAGY NEVETÉS – A szent humor
Az Újév elmélete
A humorerősség és mértéke Magyarországon
JOGVIGALOM
A vígesztendő elmélete
Ahogy a jog fütyül
Ahogy a történelem fütyül
ART urak könyve
A válasz (mindenre): ÁPRILIS
Hahó, itt március harminckattó
MENNYEK ÉS POKLOK
Locsolkodó HADAK ÚTJA
Kiszámítjuk Háry Jánost


Minden napra Víg Újévet!


Látogatások száma 2015. 01. 06. óta:
4292