Látogatások száma 2007.03.01. óta:
54602
2007 márciusában megjelent a második kiadás is!
Megrendelhető innen:
Halad tovább Aletta bárkája!
30-án 18 órakor a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban látták vendégül a szerzőt.
X beszélget Y-nal a címe a Petőfi Irodalmi Múzeumban (V., Károlyi Mihály u. 16) futó párbeszéd-sorozatnak, amelynek keretében szerdán (május 30-án) délután 18 órai kezdettel HAVAS JUDIT beszélgetett SZÁVAI GÉZÁval.
Havas Judit részleteket is felolvasott a regényből.
|
Koncz Tamás: Női bárka "Egész napon át nézni egyetlen fűszálat. Hajnalban még sudár, nedvtől és zöldtől duzzad, csöppnyi víz a hegyén - ami a napon elpárolog, a zöld fakul, a fűszál teste fonnyadoz, vége lekonyul - este erőre kap, éjjel átnedvesedik, zöldje sötétül - hajnalban győzedelmesen mutatja fel hegyén a csöppnyi, csillogó gyöngyöt. Piheg a fűszál." Három mondat Szávai Géza új regényéből - a tökéletes részlet. Nincs kérdés, rácsodálkozás, nem merül fel a babitsi Esti kérdés miértje. Csak. Elfonnyad és újra zöldül, talán nem is ugyanaz, talán minden pillanattal más - egész mező moccan a zöld élben, s a mozdulat csak folytatás. A töredék tisztán hordozza az Aletta bárkájára annyira jellemző egy-idejűséget - azt a szinkronitást, ami kapcsolatba hozhatja Hollandiával Japánt, a bűnbocsánat elvét a természetfilozófia célelvű pragmatizmusával. Szávai kötete átmenetet képez a történelmi regény, a lírai pornográfia, és a testi szeretetből fakadó zsoltár között - a teremtő erejű szintézis során pedig megszületik Aletta Huebler gyönyörrel és hittel átitatott, különös, rőt fényű világa. Az 1600-as évek elején Európában kirobbanó protestáns-katolikus vallásháború a tűzvész gyorsaságával jutott el a világ legtávolabbi ismert végeibe, így Japánba is. Az ország területén elszántan, egymással küzdve térített a kereszténység két "kihelyezett? csoportja, buzgalmukat pedig növekvő ellenszenvvel figyelte a helyi nemesség, amely az új vallásban - nem éppen alaptalanul - potenciális veszélyforrást látott. A nemzeti függetlenséget és saját pozíciójukat féltő arisztokraták a keresztény-kérdés lezárására végül is radikális megoldást választottak. 1638-ban a szigetországot szinte hermetikusan lezárták, a Nyugattal tartott kulturális és kereskedelmi kapcsolatokat ezzel mintegy kétszáz évre megszakítva; a Japán területén rekedt külföldi kereskedőket és térítőket módszeresen kivégezték, de ugyanígy jártak el a keresztséget időközben felvevő japánok tízezreivel szemben is. Kegyetlenségük megdöbbenő volt: gyerekeket vetettek börtönbe vagy végeztek ki gyaníthatóan keresztény származásuk miatt, ártatlanok ezreit feszítették meg, vagy fejezték le - akkurátusan végezték dolgukat, akárcsak maga az Inkvizíció. Ezekben a vészterhes években érkezik anyjával Kyushu szigetére Aletta Huebler, a nyakigláb vézna holland lányka, hogy a helyi protestáns hitközség tagjaként térítő- és missziósmunkát folytasson. Aletta személye sokrétűen szimbolikus, a jelképek hagymahéjszerűen burkolják és építik alakját. Átmeneti lény, a folytonosság élteti - még európai, de sorsának minden fontos állomása a Felkelő Nap Országához köti. Itt serdül asszonnyá, s japán lesz majd ura és gyilkosa, az őrült dajmió, Kodzsima Miki is. Hatalmas, befogadó teste ringó bárkaként hordoz hitet és szeretetet; neve célzás Apáczai Csere János feleségére - a házsongárdi temetőben nyugvó Aletta van der Maet-re, aki szintén idegen földön élt férje oldalán. Aletta óriás-nő, vörösesszőke haja szikrázva lobban a melléig sem érő apró japán férfiak feje fölött - ő Keletben a Nyugat, Kyushu szigetén a keresztyén Európa. Szávai Géza képes női szemmel látni és láttatni azt a vértől és mocsoktól csúfított világot, amely Alettának élni adatott - hálózatos szimbólumrendszere pedig a történet minden mozzanatát áthatja, többjelentésűvé teszi. Leírásai szenvedéllyel teltek, mégis finomak - megrázó az a részlet is, ahol Szávai úgy ábrázolja a fejlődő női testet, akár egy virágba boruló cseresznyefát vagy pillanatok alatt felépülő hajót. "Viharos szél korbácsolja a testemet Uram, és siklanom, repülnöm, vágtatnom kellene. Szégyellt csontjaimon kiduzzadt a hús. [...] olyan nagy, olyan fájdalmasan nagy az én erőm, mint amilyen a hitem tebenned, és bocsásd meg nekem Édes Istenem, hogy csak állok és irtózattal kérdezem: vajon mire szántad ezt az iszonytató, robajló erőt, amelybe felöltöztetted a csontjaimat, Uram?? Mélyről jövő ima Anetta Huebleré, az anyag szövetéből, illesztékeiből szakad fel, mint sodró áradat. A holland asszony és a japán hadúr, Kodzsima Miki között kibontakozó szerelmi történet természetszerűleg eredményezi két kultúrkör összecsapását, majd ideiglenes összefonódását. Míg Aletta Európát jelképezi, addig Kodzsima Miki Japánt testesíti meg - erre a ?kis sziget? jelentésű Kodzsima-családnév utal egyértelműen. Viszonyuk egyszerre foglalja magába az állatias durvaságot és a közös, csendben lélegző szeretetet - s mintha egy óriás és egy törpe birkózását figyelnénk: egymás felé, egymásba törnek, az egyik kicsivé, a másik naggyá szeretne lenni, reménytelenül. Hogyan érthetné meg a bűnbocsánat fogalmát a pengeéles logikájú dajmió? Hogy fogadhatná el a halált Aletta, ha nem Isten akaratából következik? "Azt álmodtam, hogy a falra szögezett báránybőrbe visszajött a megnyúzott bárány. Jött fázósan, remegve - és egyszerűen belebújt a bőrébe, mint egy kabátba? -, meséli Aletta A bárány viszszatérése című fejezetben. Megváltódnak a bűnök, s a halál is semmissé lesz - ha a Bárány végül visszatér. Épül, mondatonként magasodik Aletta bárkája, erős vázát a hit, a lélek szerelme adja. Szávai stabil szimbólumrendszerrel dolgozik, ismétlő módon alkalmazva a templom - asszonytest - hajó mitikus hármasságát, valamint a nagy és kicsi relációját. Európa és Japán, nősténytigris és kandúr, Aletta és Miki - változó formákban véget nem érő küzdelem. A kettős játszma két fiktív idősíkból válik megismerhetővé: az első a szeretők kora - a második pedig egy műkedvelő hadtörténész családé, melynek tagjai régi levelek, legendák alapján próbálják megismerni Kodzsima Miki titkos életét. Vajon tényleg életben maradtak a dajmió keresztény nőtől született gyermekei? Ha igen, hollandnak vagy japánnak kell tekinteni őket és utódaikat? Kiütközhet-e a vörösesszőke haj a koromfekete alól két évszázad után is? Sorjáznak a kérdések, és szövevényükből "mellesleg? megismerhetővé válik az Inoue-família három kutató-generációjának élettörténete. A repetitív történetmesélés és a rengeteg név nehéz helyzet elé állítja az olvasót, talán a szerzőt is - az Inoue-család egyik tagja, az idős Keiko asszony például két, különféle módon veszíti el legidősebb fiát: kísérletezés közben robban fel egyszer, aztán kivégzik, s mindezt gyors egymásutánban, egy oldalon belül. Hogy az Aletta bárkája bír-e valamiféle hazai vonatkozással, biztosan nem állítható - Aletta van der Maet nevének enigmatikus felvetése, s a Japánban megtelepedő misszionárius csoport diaszpó-rikus jellege azonban sejtett némi párhuzamot az erdélyi magyar hitközségek és a regénybeli hollandok sorsa között. Pár évvel ezelőtt Szávai Géza Székely Jeruzsálem című, személyes hangvételű eszszéregényében a szombatista vallási irányzat négyszáz éves múltját, felvirágzását és lassú sorvadását mutatta be, a vallásalapító Péchi Simontól Bözödújfalu 1989-es elárasztásáig. Más utak, más történelem, a szorongatott helyzet és a hit ereje azonban mind a hollandok, mind a szombatista, ún. zsidózó székelyek esetében azonos lehet. A keresztényüldözés során több ezer embert ítéltek halálra, mégis életben maradtak páran, köztük talán Aletta gyermekei; a bözödújfalui templom tornya el nem áraszthatóan emelkedik ki a duzzasztómedence vizéből, hirdetve azt, ami a szombatosok régi otthonával, a székely Jeruzsálemmel történt - s a mélyben utcák, házak várakoznak. Tömény, máskor pedig véresen egyszerű regény az Aletta bárkája. Hogy a gyilkosság éppolyan természetes legyen, mint a fák őszi vetkőzése, vagy a tenyérhez simuló szirom, hogy az erőszakban, kielégülésben és a legtisztább örömben is ott van Isten, hisz nem is lehet máshol - nem könnyű elfogadni. Aletta bárkája ilyen. Gyermekkori emlékeket, az égő avar illatát, szerelmet és a szamurájkard végső villanását, mindent elvisz, s elringat testének üregeiben a női bárka, Aletta Huebler maga. Új Könyvpiac, 2006. december Forrás: Új könyvpiac 2006-12-01 |
Hallgass bele a könyvbe: