Látogatások száma 2007.03.01. óta:
36385
Ismerd meg a szerzőt!




2007 márciusában megjelent a második kiadás is!


Megrendelhető innen:
E LA NAVE VA...

Halad tovább Aletta bárkája!
30-án 18 órakor a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban látták vendégül a szerzőt.

X beszélget Y-nal a címe a Petőfi Irodalmi Múzeumban (V., Károlyi Mihály u. 16) futó párbeszéd-sorozatnak, amelynek keretében szerdán (május 30-án) délután 18 órai kezdettel HAVAS JUDIT beszélgetett SZÁVAI GÉZÁval.

Havas Judit részleteket is felolvasott a regényből.
Benedek Szabolcs: Noé és a macskák

Hosszú idő elteltével Szávai Géza újra regénnyel jelentkezett. Ez a hoszszú idő egyik olvasatban hat év: 2000-ben látott napvilágot a Székely Jeruzsálem, amely műfaját tekintve esszéregény; azonban amennyiben "valóban" fikciós alkotást keresünk Szávai Géza könyvei között - s ez volna a másik olvasat -, úgy még messzebbre kell visszamennünk: az 1998-as Ki látott minket meztelenül? című kisregényig, mely ráadásul a könyvalakban való megjelenésénél jóval korábbi keletkezésű. Noha tehát esszéivel az elmúlt években is jelen volt, a regényíró Szávai Géza sok esztendőn keresztül hallgatott.

Az Aletta ritka női név. Az Adelheid németalföldi formája, jelentése: nemes, illetve személy. Szávai Géza új regényének hőse, Aletta Hueber az Európában dúló vallásháborúk és a hit nevében elkövetett öldöklések elől menekülve 1636-ban honfitársaival együtt Japánba érkezik, ahol megalapítják Új-Amszterdamot. Ám a kis holland közösség új életének békéje csupán rövid ideig tart: a szigetországban rajtuk kívül katolikus és jezsuita hittérítők is munkálkodnak azon, hogy - olykor erőszak árán - megismertessék a kereszténységgel a japánokat; akik végül besokallnak, és lerombolják Új-Amszterdamot, valamint a többi keresztény telepet, Japánt pedig két évszázadra hermetikusan elzárják a külvilágtól, megszakítva ezzel a korábbi kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat. Mindez rettenetes vérfürdők közepette történik, melyeknek nemcsak a keresztény bevándorlók esnek áldozatul, hanem az időközben megkeresztelt japánok is.

Aletta Hueber is csupán azért marad egy ideig még életben, mert az időközben nővé érett leány az egyik japán vezér (dajmio), Kodzsima Miki szeretője lesz; azonban miután két gyermeket szül neki - bár az idősebbik kapcsán fölvetődik, hogy esetleg más az apa -, a keresztényüldözések egyik záró akkordjaként éppen Kodzsima Miki veszi a kezébe az Alettát kivégző kardot.

A regényben megjelenített alaphelyzet, a XVII. századi európai bevándorlók és az identitásukat féltő japánok összecsapásának története önmagában véve is számos ismeretlen, szokatlan elemet hordoz. (Érdemes itt megemlíteni a spanyol Felipe Fernández-Armesto nevét, aki a magyarul is hozzáférhető Alternatív világtörténet című kötetfolyamával arra hívja föl a figyelmet, hogy a történelem teljességének megértéséhez el kell szakadnunk a hagyományos Európa-központúságtól, és figyelnünk kell a jól ismert történelmi eseményekkel párhuzamosan a világ más tájain zajlott folyamatokra is.) Szávai Géza munkája azonban nem csupán történelmi regény. Egyrészt az a gesztus, ahogyan a szerző az állítólagos vagy valódi (?) dédnagyanyjának, bizonyos Simazaki Jukónak ajánlja művét, kérdéseket ébreszt olvasóban az író szándékait illetően: vajon történelmi vagy inkább úgynevezett áltörténelmi regénnyel van-e dolgunk? (Ráadásul a kiadó olyan fotót tett a borítóra, ahol az író "japán vonásokkal" látható...) Másrészt az Aletta bárkája hatalmas szimbólumrendszerrel dolgozik, és azok hagymarétegekként épülnek a történeti vázra.

Az egyik szimbólum természetesen a bárka. Aletta hajón érkezik a Felkelő Nap Országába, és egy hajóra menekül vissza, amikor a japánok földúlják Új-Amszterdamot. Hajón hal meg az édesanyja, és hajón éli át gyereklányként első erotikus élményét. Saját följegyzéseiben a dajmio szeretőjeként és gyermekei anyjaként Noé feleségének nevezi magát, Kodzsima Mikit pedig Noénak, mintegy ezzel jelenítve meg a pusztítás, az öldöklés utáni új élet reményét. (A regény egyik recenzense, Koncz Tamás arra hívja föl a figyelmet, hogy a bárka a templom, illetve az asszonytest motívumrendszerében is értelmezhető.) Mindehhez szorosan kapcsolódnak az állatszimbólumok: Aletta már a hajón is a macskák szokásait figyeli, viszont fél a kutyáktól - amikor a japán katonák a keresztény település körül őrjáratoznak, hatalmas kutyákat vezetnek pórázon. Alettát aztán macskák szomszédságában zárják ketrecbe, és az is kiderül, hogy a japán macskák egykor tigrisek voltak, ám mivel Japán kis szigetország, itt a tigrisek is öszszementek. "Noé", azaz Kodzsima Miki azonban abban a reménykedik, hogy a macskák egyszer úgy fognak hallgatni rá, mint a kutyák, sőt újra tigrisekké válnak.

Lehetne még sorolni a szimbólumokat. Mint ahogy lehetne hosszasan vizsgálni a regényben többször fölbukkanó erotikát, amely szokatlan módon, olykor meghökkentő szókimondással keveredik az ugyancsak mindvégig jelen lévő, a bűn fogalmát boncolgató vallási és erkölcsi kérdésekkel (ugyanitt lehetne visszautalni Szávai Géza esszéírói ténykedésére). Lehetne és ugyancsak érdemes volna elemezni az elbeszélői nyelv változását is, ahogyan Aletta Hueber (illetve miként a szeretője elnevezte: Houdzsa Yeti) följegyzéseiben a vég közeledtével a hagyományos epikai beszélyt lírai tónus váltja föl. Meg lehetne továbbá említeni a háromszoros narráció hitelesítő funkcióját - hiszen Kodzsima Miki és Aletta kapcsolatáról nem csupán a leány jegyzeteiben olvashatunk, hanem a keresztényeket üldöző nagaszaki hivatalnok, Szakuma úr, illetve a harcművészet történetének krónikása, ezáltal Kodzsima Miki életének kutatója, Inoue Aki írásaiban is. S még ezeken kívül is újabb és újabb rétegeket lehetne lebontani a hagymáról. Mindez azonban egy alaposabb kritikai elemzés feladata: egy rövid recenzió összegzéseképpen elégedjünk meg azzal a közhelyesnek tűnő megjegyzéssel, hogy bizony érdemes volt éveket várni Szávai Géza újabb munkájára.

A magyar próza ritkán tekint a Kárpátokon kívülre. Most azonban - némi képzavarral élve - a szabályokat erősítő kivételes regény született. A szó szoros értelmében vett kivételességet fontos hangsúlyozni akkor is, ha tudjuk: már most létezik olvasat, amely azáltal, hogy az identitásukat védő japánokat a magyarokkal véli behelyettesíteni, napjainkra utaló kulcsregénynek tekinti a művet. Ez azonban csak még inkább erősíti azt a vélekedést, hogy az Aletta bárkája narrációja és szimbólumrendszere igen széles körben értelmezhető.

Forrás: Élet és Irodalom
2007-01-27


VISSZA



Hallgass bele a könyvbe: